Kincset érő takarmány

 

Vagy gondoskodsz a megfelelő takarmányról vagy lovad étrendje soha nem lesz ideális. Az abrak, legyen bármennyire jó minőségű is, nem tudja helyrehozni a rossz takarmány okozta károkat.

Ezek a kijelentések egyben a legkomolyabb intések is egy lótulajdonos számára, hiszen számtalanszor bebizonyosodott már, hogy a takarmány valóban a legfontosabb része a ló étrendjének, érdemes hát odafigyelni rá.

Miért is?

A ló viszonylag kevés ideje lett háziasítva és az emésztőrendszere szinte semmit sem változott azóta. A vadon élő lovak a nap nagy részét, (kb. 18 órát) különböző típusú, alacsony tápanyagtartalmú növények legelésével töltik. Természetükből fakadóan így foglalják el magukat, miközben folyamatos mozgásban vannak a kedvükre való falatok keresése közben. Ha közelebbről megvizsgáljuk a lovak tápcsatornájának jellemzőit, láthatjuk, hogy ajkaik a fűfélék megragadására tökéletesedtek, kisméretű gyomruk sokszor kevés élelem befogadására rendezkedett be, vékonybelük pedig kis mennyiségű, a takarmány szálai között megbújó gabonaszemek feldolgozására lett tervezve.

Az emésztés legnagyobb része azonban a vastagbélben történik, ahol különböző mikrobák milliói állnak készen a rostok hasznosítására, továbbá ők állítják elő a felhasznált energia és a B-vitamin jelentős részét is. Egészséges bélflóra nélkül a ló képtelen megfelelően megemészteni a táplálékot. Ebből adódóan azok a lovak, melyek abrak formájában megkapják ugyan a szükséges energiamennyiséget, de nem látják el őket elegendő takarmánnyal, veszítenek súlyukból. A lovak bélflórája specifikus az általában fogyasztott táplálék tekintetében. Ha megváltoztatod tehát a ló szokásos étrendjét, a bélflórája sínyli meg azt. A bélflórának átlagosan 5-10 napra van szüksége, hogy az új étrendhez alkalmazkodjon, ezért ha változtatni szeretnél, azt mindenképp lassan, fokozatosan tedd. Hiszen a bélflóra megzavarásával növeled a kólika és a patairhagyulladás (laminitis) kialakulásának veszélyét.

Ez azt is jelenti egyben, hogy amikor új takarmány szállítmány érkezik, még ha a korábbihoz képest ugyanarról a növénytípusról van is szó, mindig lehet eltérés a termesztését, érettségi fokát, és a szárazságát illetően, így érdemes minden szállítmányra úgy tekinteni, mint újdonságra étrendben. Keverd össze a korábbi takarmányt az újjal, legalább 5 napon át, hogy megelőzd az esteleges kólikát.

Ha nem hagyod, hogy a lovad kellő mennyiségű takarmányt ropogtasson, nagyobb esélye lesz a gyomorfekély kialakulásának. Nem beszélve arról, hogy a ló mentális egészségére is hatással van a takarmány, amit kap. A rossz szokások (levegőnyelés, karórágás, szitálás, stb.) kialakulásáért ugyanis részben vagy teljesen az unalom tehető felelőssé, ami pedig csökkenthető vagy elkerülhető, ha hagyod, hogy lovad egész nap takarmányt kóstolgasson.

A takarmány 3 fő funkciója

1. A bélflóra stabilitásának és a vastagbél egészségének megőrzése.

 Ehhez azonban jól emészthető takarmányt kell beszerezned. Vékony szálú, kis tápanyagtartalmú takarmányt keress, mely sokáig jelen van a gyomorban és a vastagbélben. Amennyiben a takarmány vastagabb szálú, nehezebb megemészteni is. Minél könnyebben emészthető takarmányt teszel lovad elé, annál jobban véded annak bélflóráját.

2. A táplálás

A széna általában 10-12% fehérjét tartalmazhat. Ha túl későn aratták le a takarmányt, a fehérjetartalma 6-9%-ra csökken, ami viszont túlságosan kevés a megfelelő súly és izomtömeg megtartásához. Minél később történik az aratás, annál kevesebb proteint fog tartalmazni a takarmány, hiszen a növény az érése során, a fehérjéket a szárból a termésszemekbe juttatja. Minél több érett szem van tehát a növényen, annál kevesebb lesz a szárrész fehérjetartalma.

3. A hidratálás

A vastagbélben lévő takarmány feldolgozása sok folyadékot igényel, a bőséges folyadékfogyasztás pedig megelőzi a kiszáradást. Akárhonnan is nézzük a dolgot, ha egészséges lovat akarsz, megfelelő minőségű és mennyiségű takarmánnyal kell ellátnod.

Hogyan lehet felismerni a jó takarmányt?

Mikor meghozzák a takarmányt lovad számára, érdemes megkérned a sofőrt, hogy hadd vessél egy pillantást a bálákra, hogy meggyőződj azok minőségéről mielőtt lepakolnák a kamionról. Lehetséges, hogy a bála külső része ijesztően sárga, mert a bálázás folyamán, sok napsütés érte, de belül mindenképp finom szálúnak és szép zöldnek kell lennie. Az teljesen normális, ha a bálában a takarmány között némi gazt vagy más típusú növényt is találsz kis mennyiségben, hiszen a takarmányt a mezőről gyűjtik be, ahol több növényfaj él együtt, DE sosem szabad penészesnek lennie, mint ahogy nagyon porosnak sem és mindig tiszta növényillatot kell árasztania. Megbecsülheted a fehérjetartalmat a szálak között talált virágok és termésszemek alapján, de az egyetlen megbízható forma a takarmány tápanyagtartalmának pontos kiderítésére az, ha bevizsgáltatod.

A leggyakoribb takarmányfajták

A tipikus takarmányfélék a következők: finom széna, gabonaszéna vagy - szalma és a hüvelyes takarmány, mint pl. a lucerna.

A leggyakoribb finom szénák, mint a csenkesz, réti perje, angol perje vagy ezek más növényekkel alkotott természetes, legelőkön megtalálható keveréke könnyen emészthetőek, és ha megfelelően vannak előkészítve, bátran tehetsz belőle a lovad elé, annyit, amennyit csak kíván. Az általában nedvességben szegényebb helyeken termő zabszalma tápanyagtartalmát nézve hasonló hozzá, de valamivel nehezebben emészthető. Előnyös, ha a ló testsúlyának 1,2 %-át ez a fajta takarmány teszi ki, valamiféle táp vagy gabona kíséretében. Ha a ló nem dolgozik és képes tartani a súlyát kizárólag takarmány etetése mellett, ez az érték a testsúlyának 2-2,5%-a kell, legyen.

A lucerna egy fehérjékben és kálciumban meglehetősen gazdag takarmánynövény. Ez a pozitív tulajdonsága értékes táplálékká teszi lovad számára, ennek ellenére, nagy mennyiségben terhet jelent a ló emésztőrendszerére. Maradjunk annyiban, hogy kis mennyiségben kiválóan használható az étrend kiegészítésére, bőségesebben pedig például vemhes vagy szoptató kancáknak adható, melyeknek kifejezetten jót tesz a fogyasztása.

A szalma másik, főként Spanyolországban etetett takarmánynövény. A szalma inkább csak arra szolgálhat, hogy elfoglalja a bokszban tartott lovat, hiszen tápértéke nulla. Így a munkában lévő lónak mindenképp szüksége van más típusú takarmányra (is), hogy megtarthassa súlyát és izomtömegét. Ezen kívül vannak lovak, melyek jól tolerálják, míg mások nagyon nehezen képesek csak megemészteni, náluk növelheti a kólika megjelenésének veszélyét, főként, ha a ló valamilyen okból kifolyólag dehidratált is ráadásul.

Amire figyelned kell!

• A ló sosem maradhat takarmány nélkül a bokszban.
• Sosem szabad hirtelen, egyik napról a másikra megváltoztatnod az etetett takarmány típusát.
•  Nem hagyhatod a lovad üres gyomorral órákon át, mert lehet, hogy drágán megfizeted az árát.
•  Ha egészséget lovat akarsz, kezdd a takarmánynál!

Szársegítségek II.

   Ellentartó vagy oppozíciós szárak

A felvevő, utánaengedő, kitartó és állítást adó szársegítségen kívül, melyeket többnyire mindenki ismer és a szakirodalom is gyakran említ, essen most szó azokról a szársegítségekről is, melyekről kevesebbet hallani, noha az oldal irányba végzett mozgásnál, mint pl. az oldaljárás, vállat be, vagy az eleje vagy hátulja körüli fordulatoknál jó szolgálatot tehetnek.

Így hívják őket, mert:

-          ellene tartanak az előre irányuló mozgásnak

-          szembe állítják a fart a vállal

Alkalmazásukkor az egyik oldalon megtartó kéz hatására, nem csak a ló nyaka, de az egész gerincoszlopa is meghajlik. Attól függően, hogy melyik ez a kéz (jobb vagy bal), érződik a hatása az egyik oldali vállon vagy faron. Ugyanakkor a másik oldalon is hatást vált ki a faron vagy vállon, ellentétes irányba mozdítva így azokat.

 Az ellentartó szárak két fajtáját különböztetjük meg:

1.  A direkt /közvetlen ellentartó szár:

a ló testével párhuzamos ellenállás: a jobb közvetlen ellentartó szár pl. fékezi a jobb első lábat és a fart balra mozdítja, ennek eredményeképpen pedig a vállak automatikusan jobbra mozdulnak. A ló vállaira nehezedve az első lábain fordul, balra tolva el a fart. 

2. A közvetett ellentartó szár:

rézsútos ellenállás a ló testéhez képest: a jobb közvetett ellentartó szár pl. a bal váll irányában tart ellen, miközben a mar előtt fékezi az előre irányuló mozgást és a vállakat balra mozdítja; ennek következményeképpen a far pedig jobbra mozdul. A ló a hátsó lábain fordul, vállait balra tolva el és határozottan a farára nehezedik.

 

    A közbenső/közbülső szár

A közbülső szár* nem ellen tartó szár, hisz annak ellenére, hogy némileg feltartóztatja az előre irányuló mozgást, nem fordítja ellentétes irányba a vállat és a fart vagy fordítva, hanem mindkettőt ugyanabba az irányba tolja el.

Azért hívják így, mert köztes irányban hat, az állat egyik testfelére, a mar mögött, enyhe ellenállást okozva: a jobb közbülső szár pl. a ló bal farának irányába hat és egyszerre mozdítja a vállakat és fart ugyanabba az irányba, balra. A ló egész teste ebbe az irányba mozdul tehát, szükségszerűen keresztezve a jobb végtagjait a bal végtagok előtt.

Korábban ezt a fajta szársegítséget az ellen tartó szárak közé sorolták, azonban jelenleg a Francia Lovas Sport Szövetség Kézikönyve nem sorolja ezek közé és megváltoztatva korábbi nevét, oldalra ható szársegítségnek vagy közbenső szárnak nevezi.
 

 

Bármelyik szársegítségről legyen is szó: oldalra mutató, támasztó, közvetlen ellen tartó, közvetett ellen tartó vagy közbülső, csak akkor hatásos, ha azt a kéz finoman, röviden és ismételten adja.

Az erősebb, hosszú és/vagy folyamatos beavatkozás is hasznosnak tűnhet egyes esetekben, de fárasztja a lovat, tönkreteszi az érzékenységét és sosem egyeztethető össze a könnyű szárkezeléssel és átenegedőséggel.

A szár kezelésénél a nehézséget az okozza, hogy meg kell találni a cselekvésre alkalmas pillanatot és kizárólag ebben a pillanatban alkalmazni a megfelelő segítséget: például, a jobb kéznek csakis az ugyanazon oldali első láb felemelkedésekor szabad beavatkoznia. Mikor ez a jobb első láb földet ér, a jobb kéz minden befolyásának azonnal engednie kell (fenntartva a kapcsolatot a ló szájával), majd ismételten aktívvá válnia, amikor a jobb első láb újra a levegőbe emelkedik.

Ez a szabály ugyanúgy igaz a csizmasegítségek esetében is, melyek csak akkor vezetnek eredményre, amikor az aktuálisan szóban forgó hátsó láb felemelkedik a földről. Amint az földet ér, a csizmasegítségnek szünetelnie/lágyulnia kell, egészen addig, amíg az említett hátsó láb újra a levegőbe nem lendül.

Hasonlóan zajlik mindez a testsúlysegítségnél is, melynek mindig finomnak, rövidnek és ismételtnek kell lennie, ahogy a szár- és csizmasegítségeknek is.

 

Felhasznált irodalom:

Chambry, Pierre: La equitación, Técnica. Entrenamiento.Competición. p. 176-178.

Képe: ua.

 

* A fent említett szársegítségek neveit spanyolból fordítottam értelemszerűen, mivel magyarul sehol nem találtam utalást rájuk. Elképzelhető, hogy magyarul másként nevezik őket, de a leírásuk és a képek alapján egyértelmű, hogy miről is van szó.

 

Lovak adás-vétele

Avagy vigyázat a rejtett hibákkal

Lovat venni illetve eladni mindig kényes ügy, amely megfelelő körültekintést igényel, mind a vásárló mind az eladó részéről. Szerencsére a ma már mindenki számára rendelkezésre álló, fejlett állatorvosi technológia miatt egyszerűbb a vevő dolga, mint hajdanán, a lovak adás-vétele mégis vita tárgyává válhat azokban az esetekben, amikor a vásárló rajta kívül álló okok miatt mégsem tudja a tervezett célra használni a lovat. Azokra a rejtett rossz szokásokra, elkendőzött vagy elsőre nem nyilvánvaló hiányosságokra, betegségekre gondolok itt, melyekkel a vásárló a ló állapotának felmérésekor nem volt tisztában, de ha ismerte volna ezeket, elállt volna vásárlási szándékától vagy alacsonyabb árat fizetett volna.

Van megoldás?

Sokan, ha ilyen problémával találják szemben magukat, panaszt tesznek ugyan a korábbi tulajdonosnál, de elégséges információ hiányában könnyen elbizonytalanodnak és akár le is nyelik a békát, gondolván, hogy ha tévedtek, már nincs visszaút. Számukra jó hír, hogy létezik erre vonatkozó jogi szabályozás, aminek ismeretében a reklamáció során meggyőzően lehet érvelni, vagy végső esetben ténylegesen jogi útra terelni a vitát.

Az 1959. évi IV., a Polgári Törvénykönyv 305. § (2) bekezdése értelmében az eladó felel azért, hogy az állat a megvásárlásakor rendelkezik a törvényben és a szerződésben meghatározott tulajdonságokkal. Persze arra is fel kell készülni, hogy baj esetén mindenki a másikra igyekszik hárítani a felelősséget, pedig eldönteni, hogy ki vétette a hibát, nagyon is egyszerű.

Három eset lehetséges a ló adás-vételnél:

1. Állatorvos bevonása nélküli adás-vétel, melynél a ló olyan rejtett hibával/kal rendelkezik, amit a vásárló nem tudott a vételkor felismerni: a felelősség az eladót terheli.
2. Állatorvos bevonásával történő adás-vétel, melynél a ló rejtett hibája az állatorvosi  vizsgálat/ok ellenére sem volt felismerhető: a felelősség az eladót terheli.
3. Állatorvos bevonásával törtenő adás-vétel, melynél a ló rejtett hibáját az állatorvos felismerhette vagy fel kellett volna ismernie: a felelősség az állatorvost terheli.

Állatorvosi vizsgálat alatt általában alap fizikális és -sántaságvizsgálatot kell érteni, de a hasznosítási mód és az ár nagyságrendjének függvényében más, alaposabb vizsgálatokra is sor kerülhet (röntgenvizsgálatok, endoszkópos ill. ultrahangvizsgálatok, laboratóriumi vizsgálatok, doppingteszt, stb.).

Mi számít rejtett hibának?

A legfontosabb kérdés mégis az, mi számít rejtett hibának? Erről általaban az állatorvos véleménye dönt, de minden esetben olyan problémákról beszélünk, melyek bizonyíthatóan születéstől megvannak vagy az előző tulajdonosnál alakultak ki, és amelyek meghiúsították vagy befolyasolták volna az adás-vételt, ha a vevő idejében tudomást szerez róluk. Álljon itt most néhány példa (a teljesség igénye nélkül), melyeket minden hozzáertő, becsületes állatorvos szavatossági hibának ítelne meg:

• kehesség
• karórágás
• levegőnyelés
• sántaság
• takonykór
• látóideg gyengeség miatti vakság
• rossz fogazat
• kitalált koradatok vagy meghamisított sütés
• epilepszia

Szerződés és szavatossági határidők

Befejezésül vessünk egy pillantást a szerződésre. Ennek világos megfogalmazása mindkét fél érdeke, nem csak, de főként a szavatossági hibák tekintetében. A szerződésben mindenképp szerepeljen, hogy az eladó nem tud a ló semmiféle hibájáról vagy betegségéről, illetve ha igen, azt/okat bele kell foglalni, a félreértések elkerülése végett. Mivel előfordulnak olyan esetek is, amikor a problémák a vételkor nem, csak napok, hetek elteltével jelentkeznek, és bebizonyosodik, hogy eredetük a ló vásárlása előttre nyúlik vissza, a szavatosság a vételtől számított 60 napig vagy a betegség felfedezésétől számított 60 napig érvenyes de sohasem  2 évnél tovább.