Doma vaquera

 

Mi fán terem a doma vaquera?

A doma vaquera kifejezésre nehéz szép magyar megfelelőt találni, nem is próbálkoznék, inkább használom az eredeti kifejezést, ha tovább olvasol, úgyis egyértelmű lesz, mit értünk alatta. A doma vaquera egy eredendően Spanyolországból származó lovaglási stílus, noha az utóbbi években más területeken, - elsősorban Dél-Franciaországban - is kedveltté vált. A spanyol határon belül főként Andalúzia, Extremadura és Castilla y León tartományokban örvend nagy népszerűségnek, hiszen ezeken a területeken található a legtöbb viadalra szánt bika tenyészet. Bár az ilyen módon kiképzett ló eredetileg a tanyasi állatállomány kezelésénél, például a marhák egyik legelőről a másikra terelésénél, billogozásához való elkülönítésénél is gyakorta használatos volt, e stílus mégis leginkább a bikatenyésztéssel kapcsolódott össze. Talán azért, mert ezek a tenyészállatok a legveszélyesebbek a lóra nézve, rövidtávon gyorsabbak nála, épp ezért a velük dolgozó lovaknak tudniuk kell testcseleket, rövidítéseket, hátulja körüli fordulatokat (két hátsó lábára állva 180fokos fordulatot tenni, majd gyors vágtába kezdeni) végrehajtani, hogy elkerüljék a támadásukat. Vágtából lefékezni a másodperc töredéke alatt, oldallépést vagy hátralépést nagy sebességgel kivitelezni, mind-mind lovastól és lótól egyaránt rendkívüli hajlékonyságot és lélekjelenlétet kívánó feladatok.

Doma vaquera versenyek és lovak

A doma vaquera versenyeken a lónak ezt a tanyán alkalmazott tudást kell egy minimum 18x40 m-es vagy maximum 20x60 m-es pályán bizonyítania. Ezekben a figyelemre méltó lovakban engedelmes karakter ötvöződik kivételes gyorsasággal és hajlékonysággal. Noha kezdetben mindezt a tiszta vérű spanyol lóban vélték megtalálni, mára már sokkal népszerűbbek az anglo-hispano, anglo-hispano-arab, hispano-arab, anglo-arab és angol telivér fajtájú példányok az ilyen típusú versenyeken. Többségük herélt, általában kopaszra nyírt „frufruval”, kb. 4 ujjnyira meghagyott sörénnyel,  ún. vaquero csomóba felkötött vagy a farkcsont alatt vágott farokkal (kb. 30 cm-es, ami nem nő már tovább, ezeket a példányokat hívják „colinos”-nak) A megmérettetéseken szigorú, a hagyományoknak megfelelő öltözködési szabályok vannak érvényben: a versenyen használatos nadrág csakis ún. calzona (lábszárközépig érő, a hosszú szárú lovaglócipőt épphogy takaró nadrág, amely nem viselhet rojtot vagy fémdíszítést) lehet, ezen kívül botín (hosszú szárú, zárt bőr lovaglócipő), polainas (bőr lábszárvédő, amely takarja a botín-t), zaones (bőrből készült kiegészítő, mely elölről és oldalról védi a nadrágot) és espuelas (sarkantyú) a szokásos viselet, melynek bőr szíja munkavégzésnél barna, versenyeken, ferias (ünnepek) és romerías (vallásos ünnepi zarándoklat) fehér kell, hogy legyen.

A doma vaquera-ra jellemző felszerelés

Nyereg 

A vaquero nyereg meglehetősen széles és hosszú, hogy biztosítsa lovas és ló kényelmét a mezőn töltött hosszú munkaórák alatt. A kengyelek egyenként kb.1 kilósak és elég hosszúak, így ha véletlenül leesik a lovas, nem marad benne a lába. A nyereg megközelítőleg 15 kg-ot nyom, az első kápán átvetett manta estribera (hosszú, rojtos végű textilkendő) pedig elengedhetetlen kiegészítője. Az ún. kevert (mixta) nyereg is használatos a spanyol mellett, ami a spanyol és portugál nyereg ötvözete, melynek első kápája szélesebb, ezt a típust főleg a rejoneo-n (bikaviadal lóhátról) szokták használni.

Kantár

A vaquero kantár lehet sevillana vagy jerezana típusú, a különbség az, hogy a jerezana-n nincs torokszíj, viszont mindkettő orrszíja visel fémből készült recés kiegészítést (serreta) a belső oldalán.

Zabla

A vaquero zabla (feszítő zabla) kétoldalt hosszú szára arra szolgál, hogy amikor a lovas meghúzza a szárat, az állzólánc, amely a zablához kapcsolódik, megfeszüljön, megállásra késztetve a lovat. Ezek a zablák általában nem egyenesek, hanem a ló nyelvére helyezkedő rész hajlított, így amikor megfeszül a szár, az nem gyakorol közvetlen nyomást a nyelvre, megkímélve ezzel a lovat a fájdalomtól. Sokan támadják a feszítőzablát, de én a védelmében elmondanám, hogy avatott kezekben minimális fájdalmat vagy kellemetlenséget sem okoz, ugyanakkor hozzá nem értő, durva lovas, csikózablával is tud életre szóló kárt okozni a lóban. Nem a zabla milyensége tehát a döntő, hanem, hogy hogyan használják. És ha valaki, akkor a doma vaquera jeles képviselői, értenek ahhoz, hogyan bírják együttműködésre lovukat a lehető legfinomabb módon. (Aki nem hiszi, járjon utána, aki a profikra kíváncsi pl. itt: https://www.youtube.com/watch?v=tqOY1CtxatM, aki a női versenyzőkre itt, https://www.youtube.com/watch?v=5eOyEp1NDJk) aki pedig a garoccha-s változatra, az itt https://www.youtube.com/watch?v=YOVykh4tGzk)

Érdemes megfigyelni, hogy a szárakat mindig a bal kézben tartják, mert a terelőmunka során a jobb kéznek szabadnak kell lennie - mint azt bemutatókon gyakran látni-, a garrocha (hosszú terelőbot) tartásához vagy kapuk nyitásához, zárásához. Így a jobb szár általában 3cm-rel rövidebb is, mint a bal, hogy kompenzálja a szártartásból adódó különbséget.

Fiatal lovaknál, kiképzésük kezdetén viszont a lovasok 2 pár szárat használnak, 2 a zablától, 2 pedig a serreta-tól (orrszíj, recés fém betéttel) fut a kézbe és ilyenkor még mindkét kezüket ugyanolyan aktívan használják.

Én, személy szerint, nagy csodálója vagyok ennek a stílusnak. Technikailag nagyon nehéz, összetett feladatokat oldanak meg ezek a kiváló lovak és lovasok szinte játszi könnyedséggel, maradandó élményt hagyva a közönségben minden alkalommal, mikor pályára lépnek. A lovasok felkészültsége, finomsága, nyugodt határozottsága, és lovaik munkakészsége, összeszedettsége, érzékenysége, koncentrációs képessége egyszerűen bámulatos. Ajánlom, hogy legalább videókon nézzétek őket, tanuljatok tőlük pontosságot, finomságot, eleganciát és élvezzétek, ahogy közben a könnyed spanyol dallamok észrevétlenül jókedvre derítenek. J

Hogyan válaszd ki a megfelelő lovardát/lovas oktatót gyermekednek?

Ebben a kérdésben is, ahogy döntéshelyzetekben általában, nehéz objektívnek maradni. Sokszor a versenyből a jobb reklámmal, szebb környezettel rendelkező lovarda vagy a szimpatikusabb, de nem feltétlenül felkészültebb oktató kerül ki győztesen. Épp ezért, amikor lovardát és/vagy oktatót választasz a gyermeked számára, érdemes egy pár dolgot figyelembe venned, félretéve elfogultságodat. Néhány pontban, kérdések formájában összeszedtem, hogy én, edzőként, mit tartok fontosnak, mik azok a tulajdonságok, amik a gyermek érdekeit leginkább szolgálják és igényeit kielégítik.

• Mekkora távolságra van a lovarda a lakóhelyedtől?

Nyilván nem mindegy, kényelmi és anyagi szempontból sem, hogy gyalogosan vagy biciklivel, 10 perc alatt megközelíthető vagy minden esetben az autót kell elővenni, ha lovaglásról van szó. Ha Nálatok sem az idő, sem a pénz nem akadály, természetesen szélesebb palettáról választhattok majd. De ha Te is azok táborát erősíted, akik mindkettőnek szűkében vannak, számodra nagy előny lehet, ha a környéken van lehetőség körülnézni. A nagyobb gyereknek is jobb, ha egyedül vagy a barátokkal látogathatja meg a lovakat akár minden nap, nem csak mikor Te ráérsz. Ha saját lova van, akkor pedig nagyon is ajánlott, hogy rendszeresen szakítson rá időt, - hiszen csak így alakul ki benne felelősségérzet az állat iránt - és ez úgy a legkényelmesebb, ha az istálló a közelben van. Mégsem ajánlom, hogy mondj igent azonnal a szomszédos lovardára, mielőtt többet is megnéztetek volna közösen.

• Legálisan működik-e a lovarda?

Ezt a kérdést nem elsősorban erkölcsi vagy üzleti alapon kell vizsgálni, hanem olyan gyakorlatias problémák miatt, mint pl. a balesetek. Sajnos nem egy olyan esettel találkoztam, ahol vagy a gyermek szenvedett valamilyen sérülést vagy a bértartott ló és a sértett fél jogi útra terelte a dolgot. Ezek a balesetek felettébb kínos szituációkhoz vezethetnek, így jobb előre tisztázni, van-e és ha igen, milyen esetekre szól a biztosítás. Hogy a választott lovarda hivatalos keretek közt működik-e, ezen az oldalon http://mkeh.gov.hu/  a Nyilvántartásokban a Lovas szolgáltatók menüpont alatt könnyen ellenőrizheted.

• Adottak-e a feltételek a biztonságos lovagláshoz?

Ha meggyőződtél róla, hogy balesetre szóló biztosítás védi a gyermekedet, arra is figyelj, hogy a megfelelő felszerelés és lovaglási körülmények is rendelkezésre álljanak. A lovak felszerelése elfogadható állapotban legyen (szakadt, kényelmetlen felszerelés zavarhatja a lovat és negatívan befolyásolhatja a viselkedését; ha elszakad a heveder vagy a kengyelszíj, annak nagy eséllyel esés lesz a vége, stb.), legalább az első alkalmakkor (amíg be nem szerzitek) biztosítsanak kobakot, mellényt a lovasoknak. Figyeld meg felajánlják vagy kötelezővé teszik-e a használatát vagy kérni kell?  Milyen minőségű a lovas pálya? Van-e bekerített pálya vagy körkarám kezdőknek, ahonnan nem tudja elragadni őket a ló? A lovaglás nem veszélytelen, épp ezért ha lehet, ki kell zárni az előre látható kockázati tényezőket. Győződj meg róla, hogy a kiszemelt lovardában mindent megtesznek ennek érdekében!

• Tiszta, igényes-e a lovarda?

Vedd szemügyre az istálló, a lovas pálya, az egész lovarda és környezete állapotát! Nyilván nem kell, hogy feltétlenül csillogjon-villogjon minden, de legalább az alapvető, józanész diktálta állat jóléti, higiéniai és esztétikai követelményeknek feleljen meg. A lovak állapota (tiszta, jól táplált, élénk, sérülésmentes) és viselkedése (barátságos, kíváncsi, nem rúgós, harapós) is nagyon sokat elárul, érdemes jól megfigyelni őket.

• Van-e lehetőség a folyamatos fejlődésre?

Nagyon fontos kritériumnak tartom ezt. Ha több szinten folyik az oktatás, kezdőtől haladókig és versenyzésre is van lehetőség, az még nem biztosíték semmire, de jó jel. Érdemes már az elején úgy választanod, hogy gyermekednek megadd az esélyt a folyamatos fejlődésre, anélkül, hogy időközben „kinőné” a lovardát és másikat kellene keresni. Elsősorban a lóállományt és az oktatókat kell megvizsgálnod és meggyőződnöd arról, hogy később is képesek lesznek gyermeked növekvő igényeit kielégíteni.

Igen, de ha nem értesz a lovakhoz és soha nem lovagoltál, honnan fogod tudni, hogy jó helyen jársz-e? Ne habozz rákérdezni az oktatók végzettségére, az ő és a tanulóik versenyeredményeire. Nézz meg egy-két órát, az oktatók stílusából és a tanulók hozzáállásából laikusként is tudsz következtetéseket levonni. Közben egyúttal arról is meggyőződhetsz, humánusan bánnak-e az állatokkal az istállóban és a lovas pályán.

• Milyen a jó oktató?

Újabb sarkalatos ponthoz érkeztünk. Az én szememben a jó oktató példaértékű. Értéket képvisel a szakmai tudása éppúgy, mint a lovakhoz vagy a munkához való hozzáállása, amit át is tud adni. Példakép kell, hogy legyen, mert így ébreszt tiszteletet szakmailag és emberileg egyaránt, így éri el, hogy a tanítványai motiváltak legyenek. Rugalmas a tanulók egyedi igényeivel (de nem szeszélyeivel) szemben, minden helyzetben türelmet, higgadtságot várhatsz tőle. Az sem baj, ha van humorérzéke, sok esetben, főleg ijedség feloldásakor jól jöhet. J Állatokra és emberekre is egyenrangú félként tekint, sosem bánik durván sem lóval, sem gyerekkel. A véleményét határozottan, de sosem sértően mondja el és legfőbb szándéka segíteni a tanulókat a fejlődésben. Ha a pálya széléről azt látod, hogy szívvel-lélekkel magyaráz és teljes figyelmével az órára koncentrál, jó jelnek tekintheted. És persze érdemes minél több tanulót, szülőt, ismerőst is megkérdezni róla. Általában ő az, akinek a csoportjában alig akad üres hely. J Ha csupa kiváló oktató dolgozik az adott lovardában (mert ilyen is van), akkor a temperamentumban, személyiségben a gyerekhez (és nem a hozzád!) leginkább közel állót érdemes választani.

• Az olcsó lehet-e ugyanolyan színvonalú, mint a drága?

A jó hír, hogy az egy környéken működő lovardák általában pontosan tudják, milyen tarifákkal dolgozik a konkurencia és igyekeznek nem, vagy csak kevéssé eltérni attól, így az árak viszonylag egységesnek mondhatók. De azért vannak kivételek. Azok a kis, induló lovardák, melyeknek még hiányos a felszerelése, kevés lóval rendelkeznek vagy csak így szeretnének klienseket fogni, lehetnek olcsóbbak. Ettől nem feltétlenül rosszabbak, sőt biztos, hogy rugalmasabb időbeosztásuk van és nagyon lelkesek az oktatóik. A tapasztalatot viszont nekik még meg kell szerezni, hogy minden gördülékenyen menjen és ismertséget vívjanak ki maguknak, lehet, hogy épp a te gyermeked teljesítménye általJ

A másik eshetőség, hogy egy nagyon elismert, elit lovardáról van szó, melynek eszköztára, felszereltsége, oktató gárdája, lovai és versenyeredményei magasan átlag felettiek. Ők meg is szokták kérni az árát, hogy a tanulóik egy sikeres, nyerő csapathoz tartozhassanak. Persze mielőtt döntenél, és csak a pénztárcád befolyására hallgatnál, azért nem árt, ha leülsz komolyan beszélgetni a gyerekkel, hogy milyen szintre szeretne eljutni, komoly tervei vannak-e a lovaglással vagy hobbi szinten űzné. Mert hiába adott minden feltétel, ha nincs ambíció és fordítva.

• Van-e lehetőség bértartásra?

Ez főleg azoknak fontos, akiknek a csemetéje már versenyszerűen lovagol és megérett rá, hogy saját lova legyen vagy egy „mindenvágyaegyló” típusú megszállott hobbilovas szülője, aki hajlik a ló vásárlásra. Nem minden lovardában lehet saját lovat tartani, de ha találsz néhányat ahol igen, (manapság már elég jellemző a bértartás mindenhol), azért teszteld le őket, mielőtt választanál. Teljesen megbízható-e a személyzet? Ugyanolyan körültekintően gondozzák-e a bértartott lovakat, mint a sajátjaikat? Lelkiismeretesen betartják-e a karámozásra, futószárazásra, ápolásra vonatkozó megállapodásokat? Vannak-e rossz szokásokkal (pl. szitálás, karórágás, harapás, stb.) „fertőzött” lovak az istállóban? Nem lovagolja-e valaki más is a lovad a tudtodon kívül?

A bértartás kapcsán feltétlenül szükséges, hogy a lovardába vetett bizalmad szilárd legyen. Ha kételkedsz, kérdezd meg a bértartott lovak gazdáit a tapasztalataikról, látogasd a lovad minél gyakrabban, figyeld meg alaposan, észreveszel-e bármilyen változást akár fizikailag akár a viselkedésében, tegyél fel róla kérdéseket a gondozóknak és oktatóknak, válaszaikat vesd össze a megfigyeléseiddel és máris kiderül van-e okod a bizalmatlanságra. Nekem szinte csak pozitív élményeim vannak ezen a téren, de ha saját lovunkról van szó, sosem árt körültekintőnek lenni.

 

Biztosan lehetne folytatni a sort, számtalan kérdés megfordul az ember fejében, mielőtt beíratja a gyermekét valahová. Remélem tudtam olyasmit javasolni, ami Neked eddig elkerülte a figyelmedet vagy megerősítést adni olyasmiben, ami eddig aggasztott. Körültekintőnek, megfontoltnak lenni sosem árt ugyan, de ne halogasd sokáig a döntést, engedd, hogy gyermeked mielőbb élvezhesse a lovaglás örömeit, Te pedig azt, hogy valóra tudtad váltani egy álmát. :)

5 nyomós érv a spanyol ló mellett

 

Ha Te is azok közé tartozol, akiket a TV előtt ülve vagy egy-egy nemzetközi verseny show-ját élvezve elbűvölt már valaha a spanyol ló finom eleganciája és parádés mozgása, biztos elképzelted már, talán utána is néztél milyen is lehet ez a fajta. Mi a nővéremmel, mióta gyerekként élőben követhettünk végig egy bemutatót, évekig csakis andalúz lovat akartunk, de legalábbis arról álmodoztunk, hogy egyszer felülhetünk egy ilyen ló hátára. Miután nekem ez megadatott, kötelességemnek érzem megosztani ezeknek a csodás állatoknak néhány olyan tulajdonságát, amelyek méltán helyezik őket a többi fajta elé. Lássuk hát, én miért választanám a spanyol lovat!

1. Könnyen kezelhető

Sosem találkoztam azelőtt temperamentumos, értő kezekben mégis szinte játszi könnyedséggel kezelhető lóval. Különösen szembetűnő ez a tulajdonság a méneknél. Arányaiban feltűnően kevés herélt andalúz lóval lehet találkozni, aminek két oka is van. Egyik, hogy a spanyol férfi (általában ők ragaszkodnak minden áron a ménekhez), szeret a tollaival ékeskedni, a helyi ünnepeken büszke, mutatós lovával megjelenni férfitársai és a csinos hölgyek előtt. És mi lenne erre alkalmasabb, mint egy tüzes, mégis engedelmes és a többi lóval toleráns andalúz mén. Mert nem tévedés, igenis megférhet egymás mellett békésen két vagy több csődör, sőt nem ritka, hogy a feriakon (ünnepeken) egy-egy kanca is megjelenik a tömegben, mégsem látni soha, megbokrosodott, kezelhetetlen állatot. A másik ok tehát, hogy akár a fedezőméneket is lehet kancákkal vagy más ménekkel együtt lovagolni. Sokszor látni egész kicsi gyerekeket is a nyergükben, ami újabb ékes bizonyítéka engedelmes természetüknek és kezelhetőségüknek.

2. Látványos küllemű és mozgású

Talán ezt az előnyét kell legkevésbé bizonygatni, hiszen aki látott már élőben tiszta vérű spanyol lovat, akár a magasiskola gyakorlatainak végrehajtása közben, akár rejoneón (bikaviadal lóhátról) vagy egyszerűen csak karámban mozogni, nagy valószínűséggel nehezen tudta levenni róla a szemét. Nem is csoda, hiszen története során nemeseket és uralkodókat babonázott meg szépségével és számos egyéb jó tulajdonsága mellett, külleme miatt is kaphatott nélkülözhetetlen szerepet oly sok fajta kitenyésztésében. Ugyanakkor manapság is aktív és eredményes szereplője a nemzetközi díjlovagló versenyeknek, ahol jól tudjuk, hogy a feladatok pontos végrehajtásán túl a szemet gyönyörködtető mozgás és az attraktív külső is számít.

3. A tartással és takarmányozással szemben nem igényes

Ezen magam is meglepődtem, de tényleg így van. Pedig az ember elsőre azt gondolná, hogy egy ilyen finom, érzékeny állatra az átlagosnál jobban oda kell figyelni, itt azonban nem ritka, hogy a kancák egész évben ridegtartásban vannak csikóikkal együtt. A csikók kinn születnek a mezőn, többnyire felügyelet nélkül, tűző napon vagy akár esőben, hidegben (télen még Andalúziában sem ritka az éjszakai fagy). Általában 3 éves korukig nincsenek emberhez szoktatva, csak amikor elérik a megfelelő kort, akkor kerülnek istállóba a belovagláshoz. Talán ennek is köszönhető, hogy nagyon ellenálló fajta, takarmányozása sem okoz különösebb fejtörést. Megfordultam már olyan kisebb tenyészetben, ahol kizárólag saját termesztésű takarmányt etettek, akkor is, ha a termés olykor szegényesebb vagy silányabb minőségű volt (hála az égnek általában azért ez nem jellemző), a végeredmény többségében mégis erős csontozatú, jó felépítésű, egészséges, életvidám állomány lett.

4. Intelligens, tanulékony

Erre a tulajdonságukra akkor lettem igazán figyelmes, mikor csikók, fiatal lovak belovaglásával kezdtem foglalkozni. Természetesen az egyes egyedek közt lehetnek eltérések, de általánosságban nagyon figyelmes, tanulni akaró, tettre kész állatok. A munkához való hozzáállásuk minden esetre bámulatos, azt figyeltem meg, hogy van bennük egy erős megfelelni vágyás, ami hihetetlen szelídséggel, koncentrációs készséggel és kitartással párosul. A durva bánásmódot nagyon megsínylik, érzékeny lelkük miatt, de a fenyítésre is csak legritkább esetben válaszolnak durvasággal vagy ellenszegüléssel, a végtelenségig jóindulatúak. A következetes munka náluk hamar eredményre vezet, hozzáértő lovassal láthatóan nagy kedvvel, szívesen dolgoznak együtt, de a kevésbé tapasztalt lovasok botlásait is megadóan tűrik.

5. Sokoldalú

A már felsorolt rengeteg pozitív tulajdonságán túl, nagy előnye, hogy majdnem mindenki számára ideális ló lehet. A gyerekek imádják kedvessége, engedelmessége és nem túl nagy mérete miatt, de hasonló okokból a hobbilovasok számára is kiváló társ. Aki versenyezni szeretne, főleg díjlovaglásban, az különösen elégedett lesz vele, de kisebb pályákon díjugratásban is megállja a helyét, sőt a fajta egyes egyedei kimagasló eredményekre is képesek ezen a téren. Azoknak, akiket a vaquero stílus vonz, egyértelműen a legjobb választás, illetve a fogathajtás szerelmesei sem fognak csalódni benne, hiszen küllemre aligha akad majd párja a fogatuknak, kitartásban és fordulékonyságban pedig szintén nem lesz könnyű felvenni velük a versenyt.

 

 

 

Miért éppen lovaglás?

 

Szülőként és oktatóként is gyakran találkozom ezzel a kérdéssel. Te, mint szülő nyilván tudni szeretnéd, mielőtt beíratod a gyereket egy ilyen vonzó, de költséges és nem minden veszély nélküli foglalkozásra, mennyiben több, mitől jobb ez, mint bármelyik másik sport. Én mindig ugyanazt a választ adom: nem feltétlenül jobb, és ami a legfontosabb, talán nem minden gyerek számára jobb. Egyéni ízlés kérdése, hogy kinek melyik testmozgás tetszik. DE, azt is mindig elmondom, hogy saját tapasztalataim alapján miért meggyőződésem, hogy a lovaglás JÓ, annak, aki ezt választja.

 

A tény, hogy állatokkal közös tevékenységről van szó, a gyerekek 99%-át máris jobban csábítja, mint hogyha „csak” a korának megfelelő társakkal sportolna. (A maradék 1% általában a normálisnál sokkal erősebb félelem, rettegés miatt utasítja el, épp emiatt ajánlott számukra is ez a foglalkozás, csak náluk terápiás jelleggel.) Én mindig azt javaslom, hogy hozd el a gyereket pár alkalommal, az órára, és ha lehet azon kívül is, hogy legyen alkalma többféle helyzetben is kipróbálni magát a lovak közt. Időt kell hagyni neki, hogy eldönthesse, valóban szeretne-e elköteleződni ebben az irányban. A gyerekek többségénél szerelem szokott ez lenni első látásra a lovak vagy egy bizonyos ló iránt, ezért időre nem is annyira nekik, mint inkább Neked van szükséged, hogy meggyőződj róla, ez nem csak amolyan fellángolás. Ha a kötődés kialakul, garantáltan nem lesz többé probléma rávenni a gyereket a mozgásra a szabad levegőn, ellenkezőleg, türelmetlenül várja majd a következő alkalmat. És, nem csak kezdetben. Ez a rajongás többnyire sokkal tartósabbnak bizonyul, mint azt gondolnád. J Olyannyira, hogy nálunk például rengeteg szülő hagyja ott a gyerekét (nyilván bizonyos kor felett és nem az első alkalmakkor) már nyitáskor és függetlenül attól, hogy hánykor kezdődik az órája, csak ebédidőben jön érte. Ez mindenkinek jó megoldás, mert a szülő addig intézheti a saját dolgait, tudván, hogy a gyerek megbízható kezekben van, nem terelgeti, utasítja a csemetét, nem izgulja végig az órát, a gyerek pedig nyugodtan átadhatja magát addig a játék és a lovaglás örömeinek, miközben önállóságot tanul és közösségben van.

            A heti egy vagy több alkalmas lovas foglalkozás nem csupán a fizikai állóképességet, erőnlétet fejleszti, hanem jellemben is formálja és az élet más területein is hasznosítható készségekre neveli a gyerekeket.

A lovaglás, ha nem csak időszakos sporttevékenység, hanem hosszú évekre szóló életforma is lesz a gyermeked számára, akkor rengeteg pozitív tulajdonságot alakít ki benne.

Fizikai oldalát nézve, a lovas sportok bármelyik fajtája igen nagy állóképességet kíván meg a művelőjétől. Gyakorlatilag a test minden izmát megmozgatja, előnye pedig, hogy olyan izmokat, izomcsoportokat is fejleszt, melyeket más sportok nem vagy csak kevéssé (belső combizom, a hát izmai, különös tekintettel a gerincmerevítő izmokra). (Ha mindezt egy szkeptikus legyintéssel nyugtáztad, ajánlom, hogy próbáld ki Te is, már az első lovaglás után biztos, hogy megváltozik a véleményed. J )

A helyes hát és fejtartás elengedhetetlen hozzá, így a manapság igencsak gyakori tartásproblémákra is megoldás lehet, illetve ha egész kis korban kezdi gyermeked a lovaglást, azok kialakulását megelőzheti. Mivel szabad levegőn űzött sportról beszélünk, a tüdőre, immun-rendszerre gyakorolt jótékony hatása egyértelmű.

Amennyiben szeretnéd, hogy a lovakkal való kapcsolat jellemformáló hatása is megmutatkozzon, nem elég a gyakorlatok helyes kivitelezésre figyelni, szükség van az állatokkal és a munkával kapcsolatos helyes látásmód elsajátítására is, ami elsősorban példamutatással lehetséges. Éppen ezért az első és legfontosabb szabály, hogy ne sajnálj időt és fáradságot szánni a megfelelő lovarda és/vagy oktató kiválasztására, mert ez nagyban befolyásolhatja gyermeked gondolkodásmódját. (Erre a következő írásomban részletesen is kitérek majd.)

Mivel többféle korosztállyal dolgozom, biztonsággal állíthatom, hogy a pici (3 –kb. 12 éves korig) gyerekek számára a legideálisabb megoldás a szórakoztató, játékos csoportmunka. Az adott korosztályban kialakított, ideálisan 4-5 főből álló csapat motiváló ereje hatalmas.  Szerintem itt még nem érvényesül az a szabály, hogy a több figyelem, amit egy külön órán kapna, gyorsabb vagy minőségileg jobb eredményre vezet. A gyerekek játszva tanulnak egymással és egymástól és sokkal szívesebben jönnek az órára, tudván, hogy kedvenc pónijuk mellett a barátaikkal is találkoznak majd. Ebben a korban még inkább a helyes attitűd kialakítása a fontos, nem a feladatok hibátlan végrehajtása.

Az egészen kicsiktől a nagyobbakig jellemző, hogy meglepően hamar megjelenik bennük a csapatszellem, az egymással és lovaikkal való együttműködés készsége. Ajánlom, hogy ha lehetséges, minden alkalommal másik lovat kapjanak (3-mat, 4-et váltogatva), így a tolerancián kívül azt is gyorsan megtanulják, hogy empatikusan viselkedjenek az állatokkal. Megértik ezáltal, hogy a lovak is egyéniségek, saját akarattal, és megtanulják, egy-egy nézeteltérés során, egyedül, erőszak alkalmazása nélkül, viszont rendkívül határozott fellépéssel megoldani a helyzetet. Megtanulnak kiállni magukért, türelemmel és kitartással elnyerni az állat együttműködését.

A csoport részeként a sok gyerekre jellemző, kezdeti egészséges félelmet is könnyedén legyőzik. Nekem személy szerint nagyon jó érzés látni, ahogy a visszahúzódó, csendes gyerekek is feloldódnak a korosztályuknak megfelelő közösségben és hamarosan, elfeledkezve félénkségükről, nem egyszer túlharsogják játék közben a társaikat. De az óráinkon sikerült már kiegyensúlyozottabbá tenni akaratos, öntörvényű, figyelmüket nehezen összpontosító, túl vakmerő vagy épp túl keveset beszélő, gátlásos, nehezen beilleszkedő gyerekeket is. A titok a bevált módszereken, a gyakorlott oktatókon és a közösség formáló erején túl azonban elsősorban a lovakban keresendő. Bennük van meg az a csoda, ami miatt terápiás célokra is alkalmasak, s amit megfogalmazni nehéz, nem megérezni viszont lehetetlen, főleg az olyannyira fogékony, gyermeki léleknek.

 

 

 

Rossz szokások az istállóban és orvoslásuk I.

 

Kimondottan a megelőzés híve vagyok, hiszem és vallom, hogy megfelelő odafigyeléssel, gondozással és idomítással a legtöbb betegség és rossz szokás kialakulása megelőzhető. Mégis, a nem megfelelő tartás és néhány alapvető igényük figyelmen kívül hagyásának következtében a lovak háziasításuk óta rengeteg általunk rossz szokásnak emlegetett viselkedésformát vettek fel. Egyes szokások, mint például a szitálás, örökletessé is váltak időközben. 

Sokak szerint ezek a rossz szokások a bezártság miatt érzett frusztráció vagy unalom elűzésére, esetleg a fajtársak hiányának kompenzálására szolgálnak és valljuk be, megszabadulni tőlük meglehetősen nehéz, ha nem lehetetlen. Mit tehetsz mégis, ha lovadnál már kialakult egy rossz szokás, anélkül, hogy idejében észrevetted volna vagy netán olyan lovat vettél, amelyik ilyen „kiegészítéssel” érkezett? Vegyük sorra a leggyakoribb viselkedési rendellenességeket és lássuk, hogyan harcolhatsz ellenük!

Szitálás

 
Akkor mondjuk, hogy egy ló szitál, ha a fejét ütemesen egyik oldalról a másikra vagy fel-le mozgatja és közben gyakorta az első lábait is felváltva emelgeti, testsúlyát az egyik oldaláról a másikra helyezve. Ez a szokás különböző szinteken jelenhet meg; enyhébb változatában csak akkor figyelhető meg, ha a ló türelmetlen, ideges vagy feszült, esetleg amikor az etetést várja a boksz ajtajánál, a legsúlyosabb formánál azonban, minden látszólagos ok nélkül, a bokszban töltött idő nagy részében így viselkedik. Mivel ez a szokás levertséget, fáradtságot, akár súlyvesztést és súlyosabb esetben egyenetlen izomeloszlást is okozhat, nem csak az idegrendszert, hanem a testet is károsítja.

Én ilyen esetben mindenképp a probléma gyökerének (leggyakrabban unalom, magány, társas kapcsolatok, viselkedésformák nélkülözése) a felkutatását és kezelését javasolnám, ehelyett azonban legtöbben a fizikai korlátozásban látják a megoldást. A bokszba felhelyezett rácsok a legnépszerűbbek, de fellógatott téglákkal is találkoztam már a szitálás megszűntetésére és gyanítom, hogy az effajta kreativitás határtalan.  Mégis az a tapasztalat, hogy ezek a módszerek csak ideig-óráig működnek és a ló előbb-utóbb megtalálja a módját, hogyan játszhatja ki a fizikai gátakat, ráadásul ezek csak tovább növelik az állat frusztrációját.

Ami valós segítséget jelenthet, az az, ha a szitáló lovat együtt karámozod a többi lóval vagy valamilyen módon, mondjuk egy ablak segítségével lehetővé teszed számára, hogy lássa a fajtársait, közösségben érezze magát. Ha ez nem megoldható, esetleg tükröket is feltehetsz a boksz falára, így, a társas lét látszatát keltve is elérhető némi javulás. Gyógynövény kúrával is kiegészítheted a gyógyítást, ehhez azonban szakértő (állatorvos vagy ló-fitoterapeuta) véleményét kell kikérned. Nagyon fontos azonban, hogy az első gyanús jeleket észlelve azonnal cselekedj, ne várd meg, míg lovad a nap 24 órájában szitálni kezd, hiszen minél jobban elfajul ez a viselkedés, annál nehezebb orvosolni.

Karórágás

E szokás rabjai minden alkalmat megragadnak, bármely, elérhető istálló berendezési tárgy vagy a bokszajtó felső részén lévő kiszögellések harapására, miközben nyakukat előrenyújtva, nyelvüket kitolva levegőt is nyelnek. A karórágás és levegőnyelés külön-külön is megjelenhetnek, de többnyire egy szokássá olvadnak össze. Előbbi a ló metszőfogait hihetetlen mértékben képes károsítani, ami természetesen kihat a táplálkozására és hosszú távon rontja az általános fizikai állapotát is. Utóbbi pedig emésztési zavarokat, gyomorbántalmakat vagy kólikát is okozhat. Még ha sikerül is minden gyanús, rágásra alkalmas berendezést eltávolítani a bokszból, a megrögzött karórágó ló, újabb és újabb célpontot talál majd magának.

Egyesek szerint a szokás kialakulásának egyik oka lehet, hogy a ló nem vagy túl keveset kapott enni mikor különösen éhes volt, mások szerint az unalom a ludas, de a koncentrátumok etetésével is összefüggésbe hozzák (így növelik az alkáli sók áramlását szervezetükben, a koncentrált takarmányadagok etetése miatt kialakuló savasság ellensúlyozására). Bármi legyen is az oka, újabb gyógyíthatatlannak kikiáltott szokással állsz szemben, amely súlyosan károsíthatja lovad egészségét. Léteznek módszerek, melyek pillanatnyi fájdalmat okozva igyekeznek jobb belátásra bírni a lovat, mikor az levegőt próbál nyelni. Egyik legnépszerűbb ezek közül a ló torkára csatolt szíj, amelyet meglehetősen szorosra állítanak, megakadályozva ezzel, hogy a normálisnál több levegő juthasson a tüdőbe. Ennek még kegyetlenebb fajtája a hasonló elven alapuló, de belül szegecses szíj, mely nagyobb levegővételnél fájdalmasan a ló nyakába fúródik. Egyesek a műtéti beavatkozástól sem riadnak vissza, melynek során a nyak bizonyos izmait eltávolítják, így a ló nem képes többé a levegőnyeléshez szükséges mozgást végrehajtani. Ezek az eljárások amellett, hogy kegyetlenségük miatt eleve elvetendőek, súlyos stressz állapotot generálnak, ami ha lehet, még ront is a helyzeten. Mint legtöbb bokszbeli abnormális viselkedés, ez is ragadós, a többi ló, különösen a legfiatalabbak és a legöregebbek nagyon hamar képesek átvenni és amennyiben rögzül, nem is fognak kigyógyulni belőle. A legjobb, amit tehetsz, hogy lovad igényeinek megfelelő tartási körülményeket alakítasz ki, különös gondot fordítva a megfelelő összetételű, mennyiségű és minőségű takarmányra, társas kapcsolatokra, testedzésre. Persze ha mindezt a kezdetektől megteszed, mint felelősségteljes és ló barát tulajdonostól ez elvárható, valószínűleg messzire elkerüli majd az istállódat ez a probléma.

 

Irodalomjegyzék:

 

Stafford Christine; Oliver, Robert: El cuidado y manejo del caballo

http://www.lovasok.hu/index.php?i=25836

 

 

 

A félfelvétel

 

 

Úgy döntöttem, egy nem eleget emlegetett témával nyitok. Nem mintha bonyolult vagy kivételesen nehéz dologról lenne szó, viszont rendkívül fontos és ennek ellenére nem kapja meg a neki járó figyelmet. A félfelvétel tanítására nagy hangsúlyt kellene fektetni az első lovaglóleckéktől kezdve, mégis azt tapasztalom, hogy gyakran elsiklanak felette, pedig ha az oktató nem mutat rá idejében a félfelvétel fontosságára, a tanulók hamarosan elkezdenek nélküle boldogulni és később már sokkal nehezebb lesz elérni, hogy reflexszerűen, a megfelelő pillanatban és intenzitással használják. Ha azonban már az elején megtanulják ennek segítségével rendezni az ülésüket és egyensúlyi állapotba hozni a lovukat, a félfelvétel,- nagyon helyesen-, a lovaglásuk természetes részévé válik.

 

 De mi is az a félfelvétel tulajdonképpen és mire jó?

 

A Nemzetközi Lovas Szövetség megfogalmazásában a félfelvétel a derék, a csizma és a kéz összehangolt és koordinált, de alig észrevehető mozdulatsora, ami a ló figyelmének felhívására és egyensúlyának visszaállítására szolgál az egyes feladatok és az átmenetek végrehajtása előtt. A ló súlypontjának a hátsó lábak irányába való áthelyezése megkönnyíti számára, hogy azokkal jobban maga alá léphessen és leveszi a terhet az első lábakról, segítve ezzel a ló egyensúlyi állapotának rendezését.

Másképp megfogalmazva; „a félfelvételhez minden segítséget (testsúly-, csizma- és szársegítséget) egyidejűleg alkalmazunk. A lovas nehezebben ül (megterhelő testsúlysegítség), a derekát jobban meghúzza, mindkét csizmával előrehajt és megakadályozza a kitartó vagy felvevő szársegítséggel a ló előrerohanását. Vagyis összetolja a lovat hátulról előre. Ezt rögtön utánaengedés követi. A félfelvételek korrekt, egyensúlyban lévő ülésből adandóak rövid impulzusként.” [1]

Tisztáztuk a fontosságát, megfogalmaztuk mire szolgál, most már csak az a kérdés, hogy kell helyesen kivitelezni a gyakorlatban?

Egy lehetséges és érthető magyarázat szerint „a félfelvételt úgy adjuk, hogy a lovat rövid időre, de fokozottabb mértékben zárjuk a testsúly-, csizma- és szársegítségek alkotta keretbe, amelyeket egy utánaengedő szársegítség követ. ( A lovasnak már az eredmény legcsekélyebb jelére is azonnal engednie kell a kezével! A félfelvételt nem egyszer alkalmazzuk, hanem a mozgás ritmusában olyan gyakran ismételjük, amíg el nem éri a célját.”[2]

Gyerekeknek illetve abszolút kezdőknek ez az egyébként teljesen jól használható megfogalmazás többnyire idegenül hangzik, így nekik a szemléletesség kedvéért másképp és jóval részletekbe menőbben magyarázom el. Például így: először is korrigáld az ülésed, majd képzeld el, hogy erős szívóerő hat rád alulról, vagy, hogy szeretnéd lenyomni a lovat a föld irányába (=megterhelő testsúlysegítség). Ugyanakkor a lábaidat mélyre eresztve, mintha át akarnád karolni velük a lovat, egyre fokozódó nyomást gyakorolsz a ló mindkét oldalára (=előrehajtó csizmasegítség), a szárat mindeközben határozottan megtartod (nem húzod!) a ló által arra kifejtett erő ellenében(=kitartó szársegítség). Mindez egy pillanat műve kell, hogy legyen, ha nem sikerült hatni a lovadra, ismételd meg!

Kerüld el a tipikus hibákat!

A nehézséget eleinte a három segítség összehangolása szokta jelenteni és az, hogy a szársegítségeknél ne kapaszkodj bele a szárba, ne húzd, csak ellentarts, tehát ne a bicepszed, hanem a hát, a lapocka izmait használva érd el a kívánt hatást. Ez kezdetben majdnem minden gyakorlatnál javításra szorul, (sok haladónál is!), pedig a helyes pozíció is csak így őrizhető meg. Mikor mindez már megy, akkor arról se feledkezz meg, hogy mint minden segítséget, úgy ezeket is a ló mozgásának ütemével összhangban ismételve célszerű adni, egészen addig, míg eredményre nem vezetnek, majd rögtön utána kell engedned jutalmazásképpen. Felmerülhet még a kérdés; mikor alkalmazzuk a félfelvételt?

Lényegében szinte állandóan szükség van az ismétlésére, hiszen használjuk az egyik jármódból a másikba való és egy jármódon belüli átmeneteknél; bármely új feladatra való felkészítéskor, vagy ha valami megzavarja a koncentrációját, a ló figyelmének felkeltésére; az összeszedettség eléréséhez és növeléséhez, a támaszkodás eléréséhez vagy javításához, a ló helyes egyensúlyának megtartásához, mindennel összefügg, mindenhez köze van, épp ebben áll a jelentősége.

Erről Mr. Fritz Widmer, a Nemzetközi Lovas Szövetség egykori titkárának anekdotája is ékesen beszél, mely szerint egy alkalommal megkérdezte a Bécsi Spanyol Lovasiskola egyik edzőjét, hány félfelvételt csinál egy 30-40 perces szokásos edzés alatt, mire ő így felelt: „Be kell vallanom, hogy sosem számoltam, de 300-400 közötti alkalomra becsülöm.”

Ezek után már csak a gyakorlás marad, azoknak, akik ráéreztek már az ízére, de főleg azoknak, akik csak most fognak :)

 

---

[1] http://www.lovasok.hu/upload/Alapveto_feladatok.doc

[2] Ld. 1.

Én és a blogom

Sziasztok!

 

Császár Írisznek hívnak, gyerekkorom óta szenvedélyes ló és lósport - rajongó vagyok és úgy hozta az élet, hogy mostanra, noha egész más végzettséggel és másik országban, de lovas oktatóként keresem a kenyerem és mellette magam is versenyszerűen lovagolok. Igaz, most egy hat hónapos lányka anyukájaként, csak módjával. J  Mivel a munkám során sok alapvető elméleti és gyakorlati hiányossággal találkozom, úgy gondoltam, hogy ilyen formában is érdemes foglalkozni azokkal a kérdésekkel, kételyekkel, amik felvetődnek az óráimon, a versenyeken vagy szakemberekkel folytatott beszélgetések alkalmával, biztosan lesz olyan köztük, ami Titeket is érint.

Nem szeretnék könyvízű, hosszú, analizáló cikkeket írni unalomig ismételt témákról. Amit itt várhattok és kaphattok, az a legszükségesebb elméleti alapokra épített gyakorlati útmutatás, problémamegoldás, a „hogyan….” kezdetű kérdésekre adott, rövid, megbízható, érthető és rögtön a gyakorlatba ültethető válasz. Az egyik célom tehát, hogy a tárgyalt témákkal és a kérdéseitekre reagálva szolgálni tudjak ezekkel a válaszokkal. A másik, hogy kicsit más perspektívában láthassatok rá a lovas világra, azáltal, hogy spanyol szakemberek gondolatait, tanácsait is olvassátok, illetve a spanyol lovas kultúra hagyományaiba is bepillantást nyertek. A lovas gyermekek szüleinek is rendszeresen szentelek majd egy-egy bejegyzést, mert fontosnak tartom a lovaglási kedv felkeltését az ifjabbakban és a lovaglás, nevelést segítő illetve terápiás alkalmazásának hangsúlyozását egészen pici kortól kezdve. Igyekszem majd kezdetben a magam, később pedig a Ti elvárásaitoknak is megfelelni, gyakorlati tanácsokkal, tapasztalatokkal segíteni, időnként elismert szakértőket interjú formájában is megszólaltatni, hogy ez a blog a kézzelfogható, igazán hasznos ismeretek és a lovas lét gyakorlati problémáira adott válaszok lelőhelye lehessen. Ennek érdekében az észrevételeket, az írásokhoz kapcsolódó hozzászólásokat, az építő jellegű kritikákat, „egészséges” vitákat mindig szívesen látom és köszönettel fogadom.