Hová tűnt a gyerek lovaglási kedve?

A hétvégén újabb aggódó szülő fordult hozzám ezzel a kérdéssel. A lánya 4 hónapja jár hozzánk hetente kétszer lovagolni. Eleinte az egyik leglelkesebb tanuló volt, ügyesen fejlődött a lovaglásban, de pár hete mintha kedvetlenebb lenne, mintha csak le akarná tudni az egészet, majd rohanna is haza. Én is észrevettem a változást, de az apukájával ellentétben nem estem kétségbe, mert tudom, hogy nem ő az első ilyen eset és nem is az utolsó. A „kedvetlenekre” általában több figyelmet fordítok az órákon, s ha nem szembetűnő oka van a csökkent munkakedvnek (pl. tartós sikerélmény hiánya, csoporton belüli viszály, unalom, esés utáni bizalmatlanság, félelem, kevés önbizalom, stb.) akkor módszeresen próbálok végére járni a dolognak, majd közösen orvosoljuk a problémát. Így hol hosszabb, hol rövidebb idő alatt, de általában sikerül újra lelkessé varázsolni a vonakodókat. J Ugyanakkor tökéletesen megértem a szülők elkeseredettségét. Amikor már hónapok óta fültől fülig érő mosollyal jár a gyerek lovagolni, végre meg vannak győződve róla, hogy megtalálták az ideális sportot a számára, már megvették az éves bérletet, a csizmát, a lovaglónadrágot, a kobakot, ráadásul a poronty eddig vigasztalhatatlan volt, ha akár egyetlen órát is elszalasztott, most meg, már a reggelinél nyafog, hogy ő ma ugyan nem akar lovagolni.

 Mit csinál ilyenkor a tanácstalan szülő? Jó esetben, kis rábeszéléssel bepakolja a gyermeket a kocsiba és minden esetre elviszi a lovardába, hátha ott, a többieket látva, mégiscsak kedvet kap. Ha csupán pillanatnyi megingásról van szó, ezzel valóban meg is oldódik a helyzet. Viszont, ha az ellenkezés tartósnak bizonyul, nem árt utánajárni, mi állhat a háttérben. Néha az ok nyilvánvaló, lehet egy rossz élmény (esés, harapás, rúgás, ijedség, stb.) vagy konfliktus a többi gyerekkel, netalán az oktatóval. Ezeket megbeszélve, ha kell lassítva a tempón, általában gyorsan visszatér a bizalom és a lovaglási kedv. Előfordulhat azonban, hogy egész egyszerűen más dolgok (is) kezdik foglalkoztatni a gyermeket (tipikusan pubertáskorban J), ráun a társaságra vagy nem talál elég kihívást a foglalkozásokon vagy épp ellenkezőleg, túl sokat várnak tőle rövid idő alatt és inkább igyekszik szabadulni a nyomás alól. Bármelyik esetről is legyen szó, neked, kedves szülő, két dologgal biztosan fel kell vértezned magad: türelemmel és kompromisszumkészséggel.

Mit ne tegyél, ha a gyerek hirtelen nem akar lovagolni?

• Ne fenyegesd vagy büntesd meg
• Ne erőszakoskodj
• Ne győzködd órákig tartó érveléssel (minél kisebb a gyermeked, annál hiábavalóbb a próbálkozás)
• Ne rángasd el akarata ellenére a lovardába
• Ne zsarold érzelmileg (főleg kicsiknél veszélyes, mert működik!)

Na jó, de akkor mi a teendő, ha már a plafonon vagy, amiért nem érti, hogy te a spórolt pénzetek felét a felszerelésére költötted és a szombati focit is lemondtad miatta?

Először is végy egy nagy levegőt és higgadj le, majd köss kompromisszumot. Ajánld fel neki, hogy egy-két alkalommal szervezhettek valami más közös programot lovaglás helyett, amit ő szeretne, ha hajlandó őszintén elmondani, mi változott, milyen érzései, gondolatai vannak a lovaglással kapcsolatban. Ha ügyes vagy, hamar fényt derítesz a rejtélyre, és amint kiderül, miért nem érez kedvet, hogy nyeregbe üljön, könnyen megtalálod a megoldást akár egyedül is vagy a lovas oktató segítségével.

Ha nem akarsz tehát még nagyobb ellenállásba ütközni:

• Légy megértő és együttműködő
• Beszélgess el vele őszintén
• Áss le a probléma gyökeréig
• Átmenetileg szüneteltesd a lovaglást, ha szükséges (max. 1-2 hétig), de próbáld az órák ideje más feladatokkal ló közelben tartani
• Dicsérd meg azokat a tulajdonságait, melyeket a lovaglás kapcsán fedeztél fel benne
• Kérj tanácsot a lovas oktatótól is a kérdésben

Meglátod, hogy a kezdeti ellenállás a részéről és a reménytelenség érzése részedről milyen gyorsan elillan majd. A kisebb megingások, elkedvetlenedések nem örökre szólnak és maguktól is megoldódnak, ha türelmes vagy. A legtöbb, amit tehetsz, hogy higgadtan fogadod a nehezebb időszakokat is és támogatod, bíztatod a gyermeked, beszélsz az oktatójával a kétségeidről és vársz. A jutalmad pedig egy sivító és/vagy duzzogó gyerkőc lesz, amennyiben első körben nemet mondasz a nyári lovas táborra. ;)

Az összeszedettség

Az összeszedettségről keresve sem lehetne találni jobb összefoglalót, mint Mercedes González Cort szavait, aki a Bécsi Spanyol Lovasiskola tiszteletbeli tagja, és aki évekig a jerezi Spanyol Királyi Lovasiskola első lovasainak egyike volt. A vele készült interjúból azt hiszem, minden fontos kérdés megválaszolásra talál a témával kapcsolatban. Én most csak az ide vágó részeket idézem a vele készült interjúból.

Az ő megfogalmazásában az összeszedett ló képes kereken mozogni és súlyát a hátsó végtagjaira helyezni, anélkül, hogy közben előre mutató lendületét elveszítené. Minden lovaglással kapcsolatos mű foglalkozik az összeszedettség elérésének kérdésével, hiszen ez a lovaglás művészetének kulcsa. Mégsem kezelhetjük külön fogalomként, hiszen az összeszedettség sokkal inkább egy összetevő, mely minden gyakorlatban jelen van. Bármelyik feladat kivitelezésének javítása ugyanis közvetlen kapcsolatban áll az összeszedettség minőségével.

Az összeszedettség a lovaglás minden ágában szükséges kisebb vagy nagyobb mértékben, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy segítségével a ló engedelmesebben reagál a lovas segítségeire és megkönnyíti a helyes jármódok közötti és jármódon belüli átmeneteket. Az összeszedettség elérése kemény fizikai munkát jelent a ló számára, amire épp ezért előzőleg alaposan fel kell készíteni. Ugyanúgy, ahogy minden lónak a felépítésének és súlyának megfelelően megvan a maga optimális egyensúlyi helyzete, a végzendő gyakorlat függvényében, szintén létezik az ideális összeszedettségi fok minden egyes feladat elvégzéséhez. De ez önmagában nem, csakis a lendület és egyensúly összefüggésében értelmezhető. A lovasban állandóan élnie kell a törekvésnek az összeszedettség elérésére, nem szabad, hogy a tanítása a kiképzés egy bizonyos szakaszára korlátozódjon, hanem annak egészén végig haladó, hosszú folyamatként kell rá tekinteni.

A maximális összeszedettség, amire egy ló képes, a piaffe és a passage végrehajtásában realizálódik.

Az összeszedettség felé vezető úton a fejlődés nem a végrehajtott mozdulatokban mérendő, hanem az alapján, hogy azokat milyen minőségben és formában képes kivitelezni ló és lovas.

A nyak és a fej pozíciója közvetlen kapcsolatban áll a hátsó lábak súlypont alá lépésének és toló munkájának mértékével. Ezért egyértelműen semmit nem ér a szépen ívelt nyak, ha a hátsó lábaknak eszük ágában sincs dolgozni. De ugyanolyan helytelen, amikor a ló a hátsó lábaival túlzott mértékben maga alá lép, túlterhelve ez által a csüdjeit és elvesztve lendületét. Az elméleti útmutatások azt szajkózzák, hogy az összeszedett ló testének legmagasabb pontja a tarkója legyen. Természetesen mire a kiképzés véget ér, ennek így is kell lennie, de a tanítás folyamán sokkal fontosabb a ló hátának mozgására, a nyugodt, biztos szárkezelésre figyelni, és fel kell tudni ismerni azt a testtartást, egyensúlyt és lendületet, melyben a ló legnagyobb hajlandóságot mutat az összeszedettségre. A fej függőleges pozícióját se kell szentírásnak venni, mert az összeszedettség megkönnyítése miatt néha engedni kell, hogy a ló feje az egyenes vonaltól kissé előbbre vagy hátrébb kerüljön. Ha a ló hátulja már eléggé megerősödött, a mozdulatai kellően rugalmasak és pozitív érzékenységgel reagál a segítségekre, a félfelvétel az egyik legjobb eszköz arra, hogy egyensúlyi helyzetbe hozzuk és összeszedjük a lovat bármilyen körülmények között. Finom figyelem felhívás a szárral, a derék meghúzása és ló és lovas már vissza is nyeri egyensúlyát és lendületét, miközben a ló összeszedettsége fokozódik anélkül, hogy egy pillanatra is megtörne a mozgás folyamatossága.

Az összeszedettség állapotában a ló eleje felemelkedik (teher mentesül), a csípője pedig leereszkedik, kisebbre zárva a hátsó lábak ízületeinek szögét.  A mar jobban kiemelkedik a hátból és deréktájon a hátgerinc kidomborodik, hogy a far lejjebb süllyedhessen. Az összeszedett lónak meg kell őriznie általános harmóniáját. Az összeszedett ló azt a benyomást kelti a szemlélőben, mintha könnyedén hajtaná végre a mozdulatokat, miközben a lendületének görbéje felfelé ível.

A munkaügetés minősége sokat elárul az adott lóra jellemző összeszedettség mértékéről. A lónak azon képessége, mellyel az összeszedett rövid ügetésből képes lendületes munkaügetésbe váltani, az összeszedettség minőségének egyik fokmérője. Ha a ló helytelenül lett összeszedve, nehezére esik lendületes és kiegyensúlyozott munkaügetésbe váltani, anélkül, hogy annak ritmusából vagy szabályosságából veszítene, illetve merevvé válna, míg korrekt összeszedett állapotból egyenletes lépésekkel, laza háttal, finoman támaszkodva és egyensúlyát megtartva képes a váltásra.

Még a nyújtott jármódokban is ajánlatos, hogy a ló megtartsa az összeszedettségre való törekvését, noha meg kell nyúlnia és tágítania a lépéseit, az eredmény mindenképp jobb lesz, ha az összeszedettség összetevői megmaradnak: a ló súlypontjához lépő hátsó lábak, egyensúly és átengedőség. A jól idomított lónak képesnek kell lennie bármilyen mozdulatból visszatérni az összeszedettség állapotába, akár sebes vágtából is. Az egyes jármódok sokkal kifejezőbbek és energikusabbak, ha összeszedett állapotból indulnak ki. Az összeszedettség a lovat mozgékonyabbá, aktívabbá, könnyedebbé és a segítségekkel szemben engedelmesebbé teszi.

 

Felhasznált irodalom: Galope. La cultura del caballo, IV. évf., 16. szám, p.16-18.

Szársegítségek I.

A szársegítségekkel kapcsolatban azt vettem észre, hogy sok lovas véletlenszerűen vagy megérzéseire hallgatva használja őket, de ritkán látja át teljesen világosan, mikor, melyik feladatnál, melyiket is érdemes alkalmaznia és miért. Pedig a tudatosság elengedhetetlen feltétele a stabil alapok lehelyezésének, (még akkor is, ha kivételes, veleszületett érzéked van a lovagláshoz) amire aztán bátran lehet majd építkezni. Lássuk hát ezeket az alapokat!

 

    Az oldalra mutató és a támasztó szársegítség

Vegyük példaként a jobbra fordulást, amihez két segítség áll rendelkezésedre: az oldalra mutató szársegítség és a támasztó szársegítség.

Hogyan csináld?

Az oldalra mutató vagy nyitott szársegítségnél (ld. ábra lent) a karod előre és oldalra nyúlik anélkül, hogy húzná a szárat; a kezed picit magasabban van, mint a ló szája és a körmeid felfelé néznek, lehetővé téve ezzel, hogy a könyököd szorosan a tested mellett maradhasson. Ne te húzd a szárat hátrafelé, engedd, hogy az a ló támaszkodásából adódóan legyen feszes. Ez azonban csak akkor teljesülhet, ha megfelelő lendületet adsz és tartasz fenn a csizmasegítséggel. Az oldalra mutató szársegítség küldetése nem az, hogy meghajlítsa a ló nyakát oldalirányba (jelen esetben jobbra), hanem hogy ebbe az irányba vonzza a ló vállait. A bal szár eközben feszes marad, csak néhány mm-t engedj rajta, hogy a ló nyaka enyhén meghajolhasson jobbra. Semmi esetre sem szabad felemelned a bal kezed, annak eredeti pozíciójában kell maradnia, hogy a bal szár (megtartó szársegítséget adva) „korlátként” szolgáljon a baloldalon, hiszen ellenkező esetben a ló kisodródhat jobbra, „kibújva” a bal szár alatt.

Mikor használd?

Főleg fiatal lovak kiképzésénél, mert számukra sokkal egyértelműbb ez a fajta szársegítség a jobbra vagy balra fordulásnál, ill. combra való engedés vagy az oldaljárások tanításakor is hasznos lehet.

Hogyan alkalmazd a támasztó szársegítséget?

A támasztó vagy a vállat eltoló szársegítséget (bal oldali) is kissé felemelt kézzel (csak annyira, hogy keresztezni tudd a jobb kéz felett), a körmeidet felfelé fordítva (megőrizve ez által a könyök helyzetét a test mellett) add (ld. ábra lent). Közben támaszd a szárat a ló nyakához és finom, ütemesen ismételt ráhatásokkal hívd fel és tartsd éberen a figyelmét. A szár segítségadás közben nem húz hátrafelé, hanem oldalra tol, és előre késztet, így nem kell túlságosan feszesnek lennie. Minél alacsonyabban támaszkodik a szár a nyakra, annál jobb, hiszen a célja nem az, hogy arrébb tolja a nyakat, hanem, hogy a vállat mozdítsa el. Így minél alacsonyabban hat, annál eredményesebb lesz a segítség.

Emellett a ló nyakának enyhén meg kell hajolnia balra, mert ebben az esetben a ló nem arra néz, amerre megy, mint az oldalra mutató szársegítségnél, hanem ellentétes irányba.

Ennek ismeretében könnyű megérteni, miért nem használhatod a támasztó szársegítséget például a ló meghajlításához.

Mikor használd?

Ha a lovad már hibátlanul reagál az oldalra mutató szársegítségre, ugyanazt a feladatot ilyen módon változatosabbá teheted, növelve a ló koncentrációs készségét és engedelmességét mindkét oldali szársegítségre, ill. jó szolgálatot tesz minden olyan oldal irányú mozgást megkívánó feladat előkészítésére, ahol a ló a haladási iránnyal ellentétes irányba néz.

 

Világos, hogy a jobb oldalra mutató szársegítség és a bal támasztó szársegítség összeegyeztethetetlen. Hiszen mindkettő a ló jobbra fordítására szolgál, de egyiknél a fejét jobbra, a másiknál pedig balra fordítja. Épp ezért lehetetlen ezt a két segítséget egyszerre alkalmazni. Fontos, hogy tisztában légy vele mit mikor és miért csinálsz, hiszen ha te magad sem vagy biztos a segítségadásban, a lovat is csak összezavarod a kivitelezésben.

Mindkét fentebb említett szársegítség csak akkor lehet eredményes, ha a ló határozott csizmasegítség hatására lendületesen mozog előre. Az a ló, amelyik lassan, lendületét veszítve halad, biztos, hogy nem fog úgy engedelmeskedni ennek a két szársegítségnek, ahogy az elvárható lenne.

 Felhasznált irodalom:

Chambry, Pierre: La equitación, Técnica. Entrenamiento.Competición. p. 176-178.

Kép: ua.

 

 

Te hogyan ugratod be a lovadat vágtába?

A ló képzettségétől függően, a vágtába való beugratás három különböző formájáról beszélhetünk. Nézzük most az egyszerűség kedvéért mindhárom esetet jobb kézre, természetesen a másik kézre ugyanolyan módon, csak szimmetrikusan kell eljárnod.

 

·        Az alap szintű vagy alapvető beugratási technika

 

Ennél a technikánál a bal oldali segítségek játsszák a főszerepet: a bal csizma ritmikus, hevedertől hátrafelé ható segítsége és a bal közvetlen ellentartó szársegítség. Természetesen nem szabad megfeledkezned a megfelelő testsúlysegítségről (baloldalon terhelt) és a csizma előrehajtó segítségéről, melyeknek együtt kell hoznia a kívánt eredményt. A lovat jobbra állítsd, a far jobbra, a fej balra tendáljon. Ezt a módszert fiatal lovaknál érdemes használni, melyek még kevéssé hajlékonyak.

 

·        A közép szintű vagy másodlagos beugratási technika

Átlós jobb oldali segítségeken keresztül valósíthatod meg: a hevedertől tenyérnyivel hátrébb ható bal csizmasegítség, jobb közvetett ellentartó szár segítsége, anélkül, hogy megfeledkeznél a helyes testsúlysegítségről (mindig baloldalon ható) és a két csizma előrehajtó segítségéről. A lovat erősen jobbra hajlítod, a feje és a fara legyen jobbra állítva, a válla pedig balra. Ez a módszer csak a már idomított, meghajolni képes lovaknál jöhet szóba.

 

·        A magas szintű vagy felsőfokú beugratási technika

 

Itt csak a jobb csizma segítségére van szükséged, amelyet a heveder elé csúsztatsz, így az, az azonos oldali hátsó lábat is ebbe az irányba mozdítja, enyhén meghajlítva a ló egész testét jobbra. A jobb szár finom közbenjárásával a lovat jobbra állítod, természetesen a testsúlysegítséggel (mindig baloldalon ható), és a kétoldali előrehajtó csizmasegítséggel együttműködésben. Ez a módszer csak nagyon hajlékony lovaknak és tapasztalt lovasoknak ajánlott.

 

És most lássuk mindezt képeken is (balról jobbra-alapvető beugratási technika, másodlagos beugratási technika és felsőfokú beugratási technika):

 

Felhasznált irodalom:

Chambry, Pierre: La Equitación. Técnica. Entrenamiento.Competición. p. 227-228.

 

Négy lába van, mégis megbotlik?

Néhány egyszerű gyakorlattal segíthetsz rajta

Azok a lovak, melyeknek szügy és/vagy hátizomzata túlságosan merev vagy rosszul fejlett, gyakran küzdenek különböző jellegű és mértékű mozgásproblémákkal, köztük a botlással. Ez a rendellenesség többnyire azonban a helytelen idomítás eredménye, ami a merev izmok mellett azt is feltételezi, hogy a kiképzése során a ló nem tanulta meg megtartani a helyes egyensúlyi állapotot lovassal a hátán. A jó hír, hogy néhány egyszerű gyakorlattal sokat segíthetsz abban, hogy lovad egyensúlya javuljon, ráadásul a kölcsönös bizalom is fejlődik általuk.

1.     Simogasd bottal/pálcával/ostorral

Azok a lovak, melyek tartanak a pálcától vagy ostortól, általában nem rendelkeznek jó térérzékeléssel vagy sokszor látással kapcsolatos problémák is meghúzódhatnak a háttérben. Ezért válnak idegessé, nyugtalanná, ha bármilyen földön heverő ismeretlen tárggyal találkoznak vagy hirtelen, váratlan mozdulatot észlelnek maguk körül. Azzal, hogy megsimogatod a félelmet kiváltó vagy ahhoz hasonló eszközzel, azon túl, hogy csökkented a bizalmatlanságát, segítesz neki, hogy a megtalálja a kapcsolatot a saját testével és figyelmesebb legyen. Az természetükből adódóan ideges, izgága lovakra is jó hatással van ez a gyakorlat, mert ha kellő nyugalommal és érzéssel végzed, megnyugtatja őket. Csupán annyi a teendőd, hogy a bottal/pálcával/ostorral a szügyétől a lábai, valamint a hasa felé haladva többször határozott, de lassú, lágy mozdulatokkal végigsimítod. Teheted ezt az istállóban, futószárazáskor vagy mielőtt felülnél rá, a hatás nem marad el.

2.     Emeld fel az első lábait

Ez kiváló gyakorlat olyan lovaknak, melyek nem szeretik, ha a lábaikhoz érnek. Az érintés elfogadtatása mellett, az első lábak felemelésével javul azok vérkeringése is, és egyenletesebb lesz a súlyeloszlás a négy végtagon. Helyezd a kezeidet a lovad első lábának egy-egy oldalára és enyhe nyomást gyakorolva az inakra, emeld fel azt. Eközben ujjaiddal és tenyereddel átsimítod a láb szöveteit is, ez jó alkalmat kínál arra is, hogy ellenőrizd, nem sérülés vagy bármilyen más elváltozás okozza-e a gyakori botlást. Ezt a gyakorlatot lassan és óvatosan hajtsd végre, nehogy megijeszd a lovat. Ha nem vagy biztos a ló pozitív reakciójában, elővigyázatosságból megpróbálhatsz a lábfejeddel nyomást gyakorolni a csüdre, hogy a ló magától felemelje a lábát, és ezután, ha engedi, kezeiddel is hozzáférhetsz.

3.     Körözz az első lábbal

 

Ha lovad már készségesen hagyja felemelni az első lábát, akkor kezdhetsz köröket leírni vele, ami segít ellazítani a hátát, a nyakát és a törzsét. Azért is hasznos ezt a gyakorlatot rendszeresen végezni, mert javítja a vérkeringést, a láb egészében és a patában is. Épp ezért főleg hideg időszakban lovad hálás lesz érte, pláne ha már idősebb és/vagy gyakorta elgémberednek a végtagjai. Fogd meg a lábát bal kezeddel a csüdnél, a jobbal pedig a patájánál és mozgasd körkörösen egyik majd másik oldalra.

4.     Vezesd át a földön heverő tárgyakon

Ez a legjobb módja, hogy a lovad hozzászokjon a földön lévő tárgyak látványához, és megjöjjön az önbizalma az átlépésükhöz. Ha a félelme olyan mértékű, hogy többszöri próbálkozásra sem tudod átvezetni az „akadályon”, akkor a legjobb, ha a földre valami finomságot (zabot, répát, almát, stb.) szórsz, hogy elinduljon felé és megszagolja. Érdemes természetes tárgyakkal, gallyakkal, levelekkel, gyékénnyel, stb. kezdeni, majd fokozatosan haladni a színesebb, furcsább dolgok felé.  A gallyakat véletlenszerűen, szabálytalanul helyezd el, így jobban kell majd koncentrálnia, hogyan lépi át őket. Ügyelj rá, hogy az útja mindig sima legyen, ne tudjon megcsúszni vagy elbotlani. Ha előzőleg hozzászoktattad a bothoz/pálcához/ostorhoz, jó szolgálatot tesz majd, hiszen megsimogatva vele a lovad, megnyugtathatod, növelheted a bizalmát önmagában és benned, mielőtt óvatosan, de kétségek és habozás nélkül átvezetnéd az elszórt tárgyakon.

Az egyes jármódokon belüli átmenetek

A kiképzés folyamán végig ügyelned kell arra, hogy lovad készségesen és lendületesen menjen előre, különös tekintettel az első hónapokra, amikor még a tanulás fázisában van. Ekkor még nagy szüksége van az azonnali visszajelzésre, amely nyomán létrejön a megfelelő lendület, kizárva így bármiféle lázadozás lehetőségét. Ha a lovad egy gyakorlat végrehajtása közben lendületét veszti, ne akard folytatni vagy kijavítani azt, hanem azonnal hajtsd előre energikusan mindkét csizmáddal, amíg újra magabiztosan előre nem megy. A lendület ugyanis alapvető feltétele az átmenetek (és egyáltalán bármelyik feladat) hibátlan végrehajtásának és fordítva; az egyes jármódokon belüli átmenetek jó lehetőséget kínálnak a lendület fejlesztésére, feltéve, ha mindig törekszel a ló érzékenységének csiszolására, és kerülöd a sarkantyús támadásokat ellene. J

A különböző jármódokon belüli nyújtás az egyik legjobb eszköz a ló lendületének és érzékenységének fejlesztésére, a rövidítésnek pedig hihetetlenül hasznosnak bizonyulnak, ha azt akarod elérni, hogy lovad a hátsó lábainak terhelésével, tökéletesen egyenesen, maga alá lépve dolgozzon. A rövidítésnél használt szársegítséggel, az első lábakra fejtesz ki közvetlen hatást. Így mikor ezek már javában rövidítik a lépést, egyben csökkentve a sebességet is, a hátsó lábakhoz még el sem jutott a parancs, így azok oldal irányba kénytelenek kitörni, mivel az első lábak az „útjukban vannak”.  Kivéve, ha helyesen jársz el és kétoldali csizmasegítséggel az első lábak mögött tartod őket, mert így a lónak nem marad más választása, mint a hátsókkal mélyen maga alá lépni.

Egy készséggel előre menő ló esetében épp ezért mindig lassabban lehet elérni a finom és gyors átmeneteket, míg a nyújtásokat rövidebb idő alatt fejlesztheted tökélyre.

A nyújtásnál a csizmádban kell hordoznod a szükséges energiát, de azt lovad temperamentumától és érzékenységétől függően szabad csak adagolnod, miközben a szár nem akadályozhatja a ló előre kívánkozó mozgását, ellenkezőleg, támogatnia kell azt a könyököd, a csuklód és az ujjaid rugalmassága által (utóbbiak kissé megnyílnak, alig észrevehetően engedve némileg a száron).

A nyújtásba történő átmenet helyes végrehajtásához legyen szó bármelyik jármódról, a lónak enyhén előre kell nyújtania a nyakát, növelve a fej-nyak által bezárt szöget. A testsúlysegítség is nagyon fontos; ülésed előbbre tolódik és a mellkasod is enyhén előre dől.

Rövidítéskor az ujjaid záródnak, a kezeid kissé felemelkednek a ritmikusan ismételt megtartó szársegítség finom alkalmazásához. (Soha nem szabad folyamatosan ellen tartanod vagy húznod a szárat.) A mellkasod kiegyenesedik, az ülésed mélyebb lesz, és a csizmák finoman zárnak, elősegítve a lábak helyes helyzetének megtartását.

1.     Nyújtott lépés

A nyújtott lépést a nyugodt, egyenletes lépések hosszának növelésével, és nem azok felgyorsításával tudod elérni, hiszen ha a lépések felgyorsulnak, automatikusan meg is rövidülnek, így ezzel pont ellentétes hatást érsz el. Ha sikerült a lépéshossz növelése, már csak fülelned kell és odafigyelned a patadobbanások tiszta ütemének megőrzésére.

Lépésben, a két csizmáddal felváltva kell dolgoznod, a jobbal, amikor a jobb hátsó láb, a ballal, pedig amikor a bal hátsó láb van a levegőben. Közben segítened kell a ló nyakának ütemes mozgását a könyök, csukló és ujjak összehangolt munkájával, és a derekaddal ösztönözve szorgalmaznod kell lovad gerincének elasztikus mozgását.

2.     Összeszedett lépés

Az összeszedett lépés eléréséhez a lónak felfelé kell törekednie, megrövidítve a lépéseit. Ennek érdekében felváltva használod a két csizmád: a jobbot a ló jobb hátsó lábának földet érésekor, a balt pedig a ló bal hátsó lábának földet érésekor. A szárral igyekszel finoman korlátozni a ló nyakának mozgását és folyamatosan vertikális hajlításokat kérni tőle (ellazult állkapcsa ilyenkor hátrafelé enged). Mindeközben pedig meg kell próbálnod megőrizni a hátsó lábak aktív tolóerejét.

3.     Nyújtott ügetés

A mellkasnak a nyújtott ügetésnél fontos szerep jut, mert ahelyett, hogy „passzívan”együtt mozdulna a lóval, ennek kell előidéznie a sebesség növelését. Emellett az ülepeddel erősen előre kell lovagolnod a lovat, mintha össze akarnád préselni a nyereg és a talaj között és azon kell lenned, hogy „zárt” ülésed ösztönzése elől ne találjon más kiutat, mint előre „kilőni”. Valahogy úgy, mint egy a két ujjad közé préselt, majd onnan hirtelen kiugró cseresznyemag. Kezeid alacsonyan tartsd, és kissé előbbre a megszokottnál, a szár enyhén engedjen, és legyen nagyon aktív a csizmasegítség.

4.     Összeszedett ügetés

Összeszedett ügetésben a hátsó lábak tolóerejének hatására a ló teste előre és felfelé mozdul. Ennél a gyakorlatnál nem a lépések hosszát kell csökkenteni, hanem a felfelé törekvést kell növelni, a horizontális megnyúlás ellenében. Tanügetésben hajtandó végre, ami intenzívebb csizmasegítséget és stabilabb szársegítséget tesz lehetővé (a stabilitás nem zárja ki a finomságot). Törekedned kell a kimért, ütemes ügetésre, ahol a földön lévő átlós lábpár támaszkodása, és a levegőben lévő diagonális lábpár „lebegése” egyaránt tovább megmarad. Épp ezért, amikor a jobb diagonális lábpár a földön van: a jobb szár aktív, amely így a földön lévő jobb első lábon rögzíti az első lábak súlyát és aktív jobb csizma, mely a hátsó lábak súlyát a bal hátsó lábra terheli, amely ekkor szintén a földön van.

Ugyanez a jobb oldali csizma segít abban is, hogy a ló maga alá lépjen a jobb hátsó lábával, elősegítve ezáltal, hogy ez a láb tovább a levegőben maradjon. Ezzel egy időben kissé nyitnod kell az ujjaidat, hogy a bal első láb mozgása akadálytalan legyen és végül érdemes visszavenned kissé a bal csizmasegítségből, nehogy a bal hátsó lábat a ló középpontja alá késztesse, vagy a jobb első láb támaszkodását megszűntesse.

És mindezt egy pillanat alatt kell véghezvinni, mialatt a jobb oldali átlós lábpár a földön van!

Másként (egyszerűbben J) szólva, a szár és a csizma a földön lévő diagonális lábpár oldalán aktív, míg a levegőben lévő átlós lábpár oldalán a szár enged és a csizma is kevésbé aktív. Ami meglehetősen nehéz feladat, mert minden fél lépésnél, tehát kb. minden öt tized másodpercben, meg kell cserélni a segítségeket.

A feladat nehézsége tehát a precíz segítségadásban rejlik, és hogy pontosan számolni kell az átlós patadobbanásokat, nehogy ütemen kívül avatkozz be. Az összeszedett ügetést egyre könnyebb lesz kivitelezned, ahogy az utasításaid precízebbé és pontosabbá válnak, mert ez által a ló engedelmesen megtartja majd a ritmust, sőt élvezettel fogja végrehajtani a gyakorlatot.

Felhasznált irodalom:

Chambry, Pierre: La Equitación, Técnica. Entrenamiento. Competición. p. 217-221.

A gondolat, mint segítség, avagy a lovas elméjének befolyása a lóra

 

Sok gyakorló lovas három alapvető segítséget ismer vagy ismer el, melyek a következők: a szár, a csizma, és a testsúly. Élénken élnek ezen kívül a köztudatban olyan másodlagos segítségek, mint a pálca vagy sarkantyú, illetve a  jutalmazás és bűntetés. Pedig létezik még két nagyon fontos segítség, amiről a többség előszeretettel megfeledkezik, mégpedig a gondolati - és hangsegítség. A hangsegítség fontosságát – legalábbis az idomítás kezdeti szakaszában- még a konzervatívabb lovasok is elismerik. A gondolatra, mint segítségre azonban sokan csak legyintenek, és még ha elméletben be is látják hasznosságát, a gyakorlatban elkeserítően kevés lovas alkalmazza tudatosan, tanítani pedig szinte sehol sem tanítják.

De mit is értünk gondolati segítség alatt?

 

Nehéz ezt megfogalmazni és még nehezebb következetesen élni vele. Az én olvasatomban, a lovas lóhoz és lovagláshoz való hozzáállása, munkamorálja, empátiája a ló felé, szellemi felkészültsége, összpontosítási képessége, lelki ereje, kiegyensúlyozottsága, következetessége, magabiztossága és pozitív beállítottsága mind együtt alkotják a gondolati segítség sikeres alkalmazásához az alapot. Fontos, hogy a lovas bele tudjon és akarjon helyezkedni lova helyzetébe. Csakis így értheti meg ugyanis annak reakcióit és válaszolhat azokra megfelelően, sőt előre látva azokat, tehet valamit értük vagy ellenük, még mielőtt megjelennének.

Mire jó mindez a gyakorlatban?

 

Mielőtt bármiféle gyakorlatba kezdesz, képzeld el, mi az, amit csinálni fogsz. A gondolataid világosak, egyszerűek és határozottak legyenek, magad előtt kell látnod a mozdulatsor tökéletes kivitelezését, még mielőtt belekezdenél a megvalósításába. Ez sokat segít a kivitelezés tökéletesítésében mind lónak mind lovasnak, ezért is használ ma már vizualizációs technikákat a versenyzésben szinte az összes élsportoló. De nem csak a teljesítményedet fokozhatod ilyen módon, hanem a lovakkal való kapcsolatodat is gyökeresen megváltoztathatod a gondolataid segítségével.

Feltűnt már, hogy vannak lovasok, akik minden erőfeszítés nélkül elérik, hogy bármelyik ló barátságosan és készségesen viszonyuljon hozzájuk?

Miért van az, hogy a ló, amelyik szokásos lovasával nem ugrik meg egy bizonyos akadályt, másik, ugyanolyan képzettségű lovassal igen? És az a ló, amelyik X-nek felkantározni sem hagyja magát, Y-nal zokszó nélkül dolgozik?

A kedvenc példám, amit saját szememmel láttam többször is megismétlődni, az egy Perkins nevű ménhez fűződik. Ahányszor a gazdáján kívül valaki más próbálta kivezetni a bokszából, a különböző ugrások és ágaskodások széles repertoárját vonultatta fel, nem egyszer el is szabadulva vezetője kezéből. Gazdája mellett azonban mindig a legkulturáltabb módon viselkedett, ami nem meglepő, hiszen kiváló szakértőről beszélünk. Amikor egy alkalommal épp a gondolat fontossága került szóba, kézen fogta 7éves kisfiát és az ő segítségével szemléltette, hogy az előítéletektől mentes viselkedés, a negatív projekció hiánya, a gondolatok „tisztasága” miként változtat egy rakoncátlan mént kezes báránnyá. A bokszban kisfia kezébe adta a kötőfék végén lévő kötelet és megkérte, hogy vezesse ki a lovat. Jó kedélyűen beszélgetve tettek meg vagy 200 métert, miközben a ló lehajtott fejjel, teljes nyugalomban, komótos léptekkel követte a kisfiút. Mondanom sem kell, hogy a jelen lévők, akik ismerték az állatot, tátott szájjal figyelték az eseményeket. Én pedig, noha már számos bizonyítékát láttam a gondolat erejének, ismét csodálattal adóztam ennek a láthatatlan, lenyűgöző erőnek.

 

Hogyan befolyásolhatod a lovad a gondolataid által?

Előrebocsátom, hogy ez cseppet sem könnyű. Sok gyakorlást igényel, amíg az ember a legbelsőbb, rejtett kétségeit, félelmeit is felfedezi és legyőzi, és minden lóhoz, még azokhoz is, akikkel borzalmas tapasztalatai voltak, bizalommal és előítéletek nélkül képes közelíteni. Ehhez az kell, amit az állatok nálunk sokkal jobban tudnak, függetlenedni a múlttól és a jelenben élni. Elfogadni, hogy csak az adott pillanat számít, és neked úgy kell gondolkodnod és cselekedned, mintha minden nap és minden találkozás az első lenne. Ahhoz, hogy egy ló változhasson, minden egyes alkalommal, tiszta lappal kell indítania nálad. Ha nem szorongsz amiatt, hogy mikor kezdi újra megszokott ijesztő, nyugtalan vagy agresszív viselkedését, hanem csak teszed a dolgod, kétségek és félelmek nélkül, akkor és csak akkor, megtörténhet a csoda. J

Kezdetnek megteszi, ha három dologra odafigyelsz:

 

1. Fordítsd a tekintetedet abba az irányba, amerre a lovad halad, pozitív hozzáállásoddal (kedves bíztatás szóban vagy gondolatban) növelve  bizalmát, elősegítve a készséges előremenetelt és a  következő mozdulatsor hibátlan végrehajtását( képzeld el magad és a lovat, amint mozzanatról mozzanatra kiválóan kivitelezitek a soron következő feladatot)
2. Szögezd a tekinteted a ló tarkójára (de közben a perifériás látásodra is támaszkodj), mert még ha elsőre furcsán hangzik is, ez egy nagyon érzékeny zóna a gondolatátvitel szempontjából. A lovas koncentrációja nyomán létrejött kapcsolat lehetővé teszi a gondolatok, energiák oda-vissza áramlását ló és lovas között.
3. Légy figyelmes a környezetedre: a talajra, a többi lovasra, a zajokra, stb., anélkül, hogy szükségtelenül elfordítanád a fejed, hiszen a szemeidnek és koncentrációd centrumának a ló tarkóján kell nyugodnia.

Meg kell osztanod tehát a figyelmed, anélkül, hogy egy pillanatra is megszűnnél gondolkozni és érezni, érezni és gondolkozni. Érezd, hogy mi történik alattad és gondold végig a következő lépést. Hagyj elegendő időt és lehetőséget a lovadnak, hogy értelmezze a segítségeket, finom, alig észrevehető jelekkel figyelmeztesd minden újabb utasításra. Csakis ebben a 100%-osan összpontosító állapotban várhatod el a lótól, hogy ő is minden érzékével rád és a közös munkára koncentráljon.

Hogyan viselkedik a ló a gondolat pozitív hatása alatt?

 

A lovak kivételesen érzékeny állatok, melyek pozitív és negatív energiákat egyaránt megéreznek és átvesznek. Vannak lovasok, akik nyugtalanságukat, idegességüket, frusztrációjukat tudat alatt a lovas pályára is magukkal cipelik. Ha jó hatással akarsz lenni a lovadra és az edzés hatékonyságát maximálisra szeretnéd növelni, akkor meg kell tanulnod minden terhedet és negatív gondolatodat az istállón kívül hagyni. Ezáltal a testbeszéded is megszabadul a feszültségtől, és harmonikus, nyugtató hatású lesz lovad számára. Elérni, hogy ez rutinná váljon, iszonyú nehéz és hosszú időt vesz igénybe, de megtanulható. És ha már képes vagy erre, te leszel az, aki csak megfogja egy ideges ló kötelét és az megnyugszik, aki elengedi a futószárat és az idomítatlan csikó birka módjára követi, akihez a legelőn szabadon futkosó ló önszántából odamegy, és akinek a lova sugározza a harmóniát és feltétlen engedelmességet a lovaglás során.

A ló, ha megérzi ezt a kényszertől mentes, szeretettel és végtelen finomsággal teli, mégis határozott, vezető energiát, mágnesként vonzza őt és teljesen megváltozik a viselkedése. A legszembetűnőbb változás talán az, hogy a végtelenségig megnyugszik. Fejét, nyakát leereszti, szemét a lovasra függeszti, de szemhéja is lejjebb ereszkedik, mintha kissé álmos lenne. Megszűnik kémlelni a környezetét, kutya módjára követi a lovast, mert biztonságban és kényelemben érzi magát a közelében, de hívatlanul sohasem lép be annak személyes terébe. Nekem elsőre ez valamiféle hipnotikus állapotnak tűnt, amelynek azért természetesen vannak fokozatai, a ló bizalmát így is úgy is el kell nyerni, a különbség csak az, hogy így összehasonlíthatatlanul gyorsabban megy és a bizalom valóban feltétlen lesz. Így ha a ló egész mást csinál, mondjuk szabadon legel, és a lovasa a közelben van, fél szemét mindig rajta tartja és hívás nélkül is keresi a társaságát.

Mindez nem csak a natural horsemanship mesterei számára elérhető, noha ők módszereikben kétség kívül jobban kihasználják a lovak természetének alapos ismeretét és a gondolat rájuk gyakorolt befolyását. A gondolati segítség azonban a lovaglás bármelyik ágában ötvözhető az ott használatos kiképzési módszerekkel, ha azok szellemiségükben összeegyeztethetőek a ló barát szemlélettel és magatartással.

Persze ahhoz, hogy a fentebb leírtak teljesüljenek, nagy szakmai tudásra, sokéves tapasztalatra és hibátlan, de főleg következetes kiképzésre is szükség van, mert a gondolat ereje csak ezekkel együtt hozza meg a várt eredményt.

 Irodalomjegyzék:

Sivewright, Molly: Equitación razonada, p. 116-118.

Hogyan figyelmeztet a lovad arra, hogy nem jól lovagolod?

Minél fiatalabb és kevésbé idomított egy ló, általában annál érzékenyebben reagál arra, ha a lovasa nem megfelelően lovagolja. De mit jelent a ló szempontjából a megfelelő? Elsősorban kényelmet. A ló akkor elengedett és együttműködő, ha nem zavarod a természetes mozgását, egyensúlyát, lazaságát a lovaglásoddal, nem teher vagy a számára, hanem kísérő, aki (magas szintű lovaglótudás esetén) a legtapintatosabb módon próbálja kihozni mindkettőjükből a maximumot. Ehhez azonban teljes szellemi és fizikai ráhangolódás, komoly alázat szükséges a lovas részéről, ami hozzáteszem, tudatosan fejleszthető, ezt azonban szinte sehol nem tanítják. Ezért is látni annyi erőszakos, parancsoló, „megszoksz vagy megszöksz” beállítottságú lovast, és ezért olyan ritka az a páros, akik szinte eggyé olvadnak a közös munka során.

Apró jelei vannak annak, ha a lovad nem elégedett, ha valami zavarja vagy te magad vagy az, aki kényelmetlenséget okoz neki. Ha ezeket az alig látható figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyod, a lovad előbb-utóbb kénytelen keményebb eszközökhöz folyamodni. Csikóknál, melyeket tévesen kezdenek idomítani, (találóan sok helyütt betörésnek is hívják) úgy és akkor ülnek fel rájuk, amikor arra még nincsenek felkészítve, gyakran megfigyelhetőek az alábbi védekezési mechanizmusok.

 

1.     Megmakacsolja magát vagy sebesen hátrálni kezd

 

Ilyenkor a ló általában lehajtott fejjel, szár mögé vagy fejét magasra emelve, szár fölé kerülve, füleit hátrasunyva igyekszik kibújni a szár befolyása alól, miközben hátát beejtve makacsul egyhelyben áll vagy/majd sebesen hátrálni kezd. Ez a viselkedés általában kifejezett durvaságra (pl. erős pálca vagy sarkantyú) adott válasz vagy a lovas határozatlansága, tapasztalatlansága is okozhatja.

Gyakran előfordul, amikor a ló egy számára ijesztő tárgyhoz nem akar közel menni, a lovas pedig erőlteti (pl. ugrólovaknál ellenszegüléskor). A türelem ilyen esetekben is célravezetőbb szokott lenni az erőszaknál. A legjobb megelőzni a bajt, figyelmesen lovagolni, messziről észrevenni mindent, ami ijesztő lehet a lovad számára és mihelyt érzed, hogy picit is visszatart, vagy erősen néz valamit, magabiztosan, bíztatva lovagold előre, mintha észre sem vennéd a habozását. Ugrólovaknál segíthet, ha ugrás előtt közelebbről is megmutatod neki a „félelmetes” akadályt. Csikók esetében jó módszer pl. vízhez szoktatásnál, árkon átkelésnél, hogy valaki más egy tapasztalt lóval előtted megy, és gond nélkül veszi ezeket az akadályokat, így látja a lovad, hogy nincs miért aggódnia és követi az öregebbet. Ha egyedül vagy és megteheted, az idomítás szakaszában kerüld el a furcsa tárgyak, mozgó, hangos dolgok megközelítéséből adódó konfliktusokat, ha ez nem lehetséges, és lovad erélyes előre lovaglás ellenére is megmakacsolja magát, szállj le és vezesd oda a félelem forrásához. Majd ülj vissza és próbáld újra. Működik, de tudd, hogy ha egyszer kiadtad az utasítást, már nem hátrálhatsz meg. Addig kell különböző módokon, kitartóan próbálkoznod, míg akaratodnak érvényt nem szerzel. Minden nehézséget először fejben kell legyőznöd, hinned kell, hogy a lovad megteszi, amire utasítod, ha te magad is kételkedsz, szinte biztos, hogy megmakacsolja magát.

2.     Felágaskodik

 

Másik gyakori védekezési forma, a ló a hátsó lábaira nehezedve hirtelen felkapja a fejét, majd ezzel egy időben, az első lábait is a levegőbe lendíti. Ha ilyenkor nem megfelelően jársz el, a ló, túl magasra ágaskodva, elveszítheti az egyensúlyát és a dolog súlyos balesettel is végződhet. Ezt a viselkedést jobb csírájában elfojtani, mert ha a lovad rákap az ízére, megtapasztalja, hogy tehetetlenségedben vagy félelmedben feladod, és inkább meghátrálsz (visszafordulsz, leszállsz, stb..) nagyon nehéz lesz ellene tenni. Előfordulhat védekezésként a fentebb említett szituációkban, de szellemi vagy fizikai túlterheltség esetén is. Az egyetlen helyes magatartás ilyenkor a részedről, hogy amennyire csak tudsz, a ló nyakára dőlsz, a sörényébe kapaszkodva, hogy az megőrizhesse az egyensúlyát. De ahogy az első lábai földet érnek, azonnal keményen előre kell lovagolnod, félelem és kétségek nélkül. Ha másodszor is megpróbál felágaskodni, még mielőtt megtehetné, gyorsan húzd a fejét a csizmádhoz, ezzel olyan mértékben hajlítod meg a nyakát, hogy tehetetlen lesz, ebből a pozícióból képtelen felágaskodni.

 

3.     Kirúg

Ez is egy védekezési forma, melynek során a ló az első lábaira támaszkodva, farát hirtelen megemelve, hátsó lábaival erőteljesen kirúg. Erősebb egyéniségű, magát a hierarchiában lovasa fölé helyező ló, akár túl erős csizma vagy pálca használata esetén, vagy ha új, számára nehezen végrehajtható feladattal találja szemben magát, nagy valószínűséggel így reagál. Illetve ha megrémül valamitől, védekezésképpen is kirúghat. Ez esetben is csak a határozott fellépés segít, a súlypontodat hátrébb helyezve, mélyen beleülve a nyeregbe, csizmával és derékkal ellentmondást nem tűrően előrehajtod a lovat és folytatod a munkát, (lehetőleg pár percig körön, mert egyenes vonalon lovagolva, egyenesre állítva a lovat, egyszerűbb neki rakoncátlankodni) mintha mi sem történt volna. Minél nagyobb jelentőséget tulajdonítasz ugyanis a nem kívánt viselkedésnek, ha megállsz, megszakítod a munkát, ideges leszel vagy keményen megbünteted a lovad, szinte biztos, hogy újra próbálkozik majd. Ha nem hagyja abba, akkor sem, ha előrehajtod, és különböző feladatokkal próbálod lefoglalni, lehetetlenné téve ez által a további munkát, akkor a lovarda vagy karám falával/palánkjával állítsd szembe egy pillanatra és csizmáddal, derekaddal keményen hajtsd előre, mivel nem tud elszökni, ez elegendő büntetés lesz neki.

 

4.     Bakol

A bakolásnak két fajtája is van, mindegyik próbára teszi a lovast, főleg, ha egymás után többször ismétlődnek. Az egyik formája, amikor a ló általában ügetés vagy vágta közben hirtelen nagy erővel ugrik egyet előre a levegőben, miközben rendszerint fejét leeresztve, szinte kitépve a szárat a lovasa kezéből, a nyakán is csavar egyet.

A másik lehetőség, hogy a négy lábát egyidejűleg megfeszítve, felpúposított háttal, leszegett fejjel lök egy hatalmasat magán felfelé, majd mind a négy lábával egyszerre fog talajt. Talán ennél a mutatványnál a legnehezebb nyeregben maradni, ha sikerül, és még az egyensúlyod is a helyén van, azonnal hajlítsd a fejét a csizmád mellé, mozdulatlanná téve ezzel, hogy véletlenül se tudja megismételni a dolgot.

 

5.     Elragad

Általában tereplovaglás alkalmával szokott előfordulni, de lovardában, kezdő lovasokkal is gyakran megesik. A ló ilyenkor általában felemelt fejjel, szár fölé vagy épp ellenkezőleg szár mögé kerülve gyors vágtába kezd és meg sem áll a rémült lovassal egészen a bokszajtóig vagy esetleg be is megy a bokszába, ha teheti. Van, hogy csoportos lovaglásnál, a többi ló után vágtat, mert nem akar leszakadni a többiektől, de kegyetlen pálcázás esetén is előfordulhat, hogy félelmében, így próbál szökni lovasa elől.  Ha kezdő lovas vagy jobb híján hagyod, hogy a ló „hazavigyen”, legrosszabb esetben ott magától megáll, ha addig sikerül fennmaradnod rajta. Ha azonban kicsit tapasztaltabb vagy, a legjobb, amit tehetsz, hogy mielőbb körre próbálod fogni a lovat, majd egyre kisebb és kisebb köröket írsz le vele, így csökkentve a sebességét mindaddig, amíg könnyedén meg nem tudod állítani.

Ha bármelyiket ezek közül többször is beveti ellened a lovad J, akkor biztos, hogy valami hibádzik. Lehet, hogy a hierarchiában fölötte elfoglalt helyedet kérdőjelezi meg, szellemileg vagy fizikailag túlterhelt, rengeteg felesleges energiája van és ezért nem akar fegyelmezetten dolgozni, nagyon kényelmetlen neki ahogy lovagolod (durva szárkezelés, csizma vagy pálca, rosszul feltett, beállított felszerelés, ritmus nélküli lovaglás, mely gerincfájdalmat okoz), bizonytalanságot, félelmet közvetítesz felé, stb. A ló érzékenységétől, idomítottságától, korától, pillanatnyi állapotától függően számtalan dolog kiválthatja a védekezés bármelyik fajtáját. De azt tudnod kell, hogy ok nélkül vagy rosszindulatból a legritkább esetben reagál így a ló, tehát ha ezen problémák valamelyikével találkozol, először magadban keresd az okát és csak utána mutogass ujjal a lovadra. J

A futószárazás művészete

 

 Nekem azelőtt senki sem beszélt a jól végrehajtott futószárazás fontosságáról a kiképzésben, sem arról, hogyan is kellene azt helyesen csinálni. Épp ezért eleinte a világ legegyszerűbb dolgának tűnt (pedig nem az), amíg egy kiváló szakember mellett csikók belovaglásába nem kezdtem. Csak ekkor fedeztem fel, hogy a helyesen végrehajtott futószárazás mi mindenre alkalmas és mennyire fontos része a ló kiképzésének.

Mire jó a futószárazás tulajdonképpen?

Kismillió kiegészítő eszköz (kikötőszár, dupla futószár, chambon stb.) áll rendelkezésre ma már, ha futószárazásról van szó. Egyesek a "kötőfék vagy kapicán és semmi más" formátumra esküsznek, mások pedig a számos segédeszköz egyikének vagy mindegyikének a hívei. Sokszor heves viták kiváltója is ez a téma, persze lehet érveket felsorolni pro és kontra, de ez általánosítást szül, ami pedig helytelen. A futószárazás bármilyen típusú lónál, bármilyen életkorban, bármilyen képzettségi szinten hasznos lehet, feltéve, ha adott ló szükségleteinek megfelelően, fizikai és szellemi felkészültségét figyelembe véve és a kitűzött célt szem előtt tartva alkalmazzák, segédeszközökkel vagy a nélkül.

A futószárazást mindkét kézen kell végezned, a jármódok változtatásával, helyes átmenetekkel, melyeket lovadnak felszólításra végre kell hajtania. Megtaníthatod ilyen módon a nyugodt, egyhelyben állást is, ami –noha sokan elbagatellizálják - szintén fontos momentuma a tanulási folyamatnak. A futószárazás csikóknál elengedhetetlen része a kiképzésnek, hiszen ez által tanulnak meg többek közt bízni a lovasban, előre menni, kedvvel dolgozni, tisztelni a lovas személyes terét, a hangsegítségekre, a lovas testbeszédére reagálni, bízni a futószárazó kézben, elkezdeni támaszkodni, ütemes, tiszta mozgást elsajátítani mindegyik jármódban, még mielőtt bárki felülne rájuk.

De nem csak a lónak hasznos, hanem a lovaglás tökéletesítésére is alkalmas tevékenység, hiszen általában ugyan azokat a hibákat követjük el a futószárazás során, mint lovaglás közben. Tehát, ha megfigyeled a futószáron dolgozó lovad, aztán magadat (testbeszéded, ostorkezelésed, hang és egyéb segítségek ritmikáját, összehangoltságát), sokat tudsz javítani a saját lovaglási technikádon is, ha a futószáras munkád hiányosságait észreveszed és kijavítod.

Hogy kell jól futószárazni?

Ugyanúgy, ahogy jól lovagolni (noha elsőre nem úgy tűnik, a kettő kevéssé tér el egymástól). Összehangolni, a ló ritmusához alkalmazkodva adni a segítségeket, minden idegszálunkkal a lóra összpontosítani, nem csak látni, hanem érezni is a mozgását és a helyes pillanatban és mértékben kihasználni a hang, testbeszéd, ostor és futószár adta lehetőségeket. Ezen kívül a futószárazásnak változatosnak is kell lennie, nem szabad, hogy untassa a lovat (sem téged). Monoton körözés helyett, mint ahogy a lovaglásnál is, élénken kell tartanod a ló figyelmét, a hangoddal, a változatos feladatokkal (körök szűkítése, bővítése, a jármódok közti és az egyes jármódokon belüli váltások, járóiskola, cavaletti, kisebb akadályok ugratása, stb.). Ne hagyd sohasem, főleg csikóknál, hogy legyen ideje elunni magát, inkább minden nap rövid (10-15-20 perces, aztán ahogy haladsz a kiképzésben, egyre hosszabb) foglalkozásokkal próbálkozz, mint hogy teljesen kifáraszd a lovad mind testileg, mind szellemileg és másnap már kedve se legyen belépni a futószáras körbe. Nagyon fontos szabály, a lóval végzett munkában, hogy mindig akkor hagyd abba, amikor ő még folytatná. Így eléred, hogy szívesen dolgozzon veled és érdeklődve, figyelmesen fogadja a feladatokat.

Milyen a helyes futószárazási technika?

Ezt előttem már nagyon sokan és kiválóan leírták, így én csak a legfontosabb alapelveket foglalom össze.

A futószáras kör közepén állva, a futószárat a ló fejéhez közelebb eső kézben, karikába szedve tartsd, folyamatos és könnyű kapcsolatot tartva fenn a ló szájával, megteremtve neki a lehetőséget a könnyed támaszkodásra (akárcsak lovaglásnál a szárral). Ez a kéz a külső váll előtt, a ló szájának magasságában maradva kövesse az állat mozgását. Az ostort a másik (ló farához közelebb eső) kézben tartva, vele a hátsó csánk felé mutatva, a ló mozgásának ütemével összhangban, finom ösztönző mozdulatokkal (vagy csak az ostor jelenlétével) bíztasd az előre menetelre (mint lovaglásnál a csizmával). Ahhoz, hogy a ló kívánságod szerint dolgozzon, elengedhetetlen, hogy a tested hozzá viszonyított helyzete tökéletes legyen és hogy testbeszéded mindig határozott, egyértelmű utasítást közvetítsen. Erre azonban nincs kész recept, a kéz, a törzs, a lábak, az egész test állandó mozgásban kell, hogy legyen, a ló reakcióitól függően. A gyakorlás során érzel majd rá a testbeszéd intenzitásának mértékére és a pozíció helyes megválasztására adott pillanatban. Van viszont néhány általános, logika diktálta jó tanács, amely segít, hogy jól csináld. Például fiatal lovak esetében a bizalom kiépítése és az előremenési kedv kialakítása érdekében a testbeszédednek is rugalmasabbnak kell lennie, azt kell sugallnia számára, hogy bátran mehet előre. Épp ezért mindig kicsit hátrébb (a ló farának vonalába vagy a ló mögé) érdemes helyezkedned, azt éreztetve, hogy szabad az út előtte. Rohanós, túlságosan igyekvő ló esetében épp ellenkezőleg kell eljárnod, inkább a váll irányába mozdulva (annak vonalába vagy előrébb), elvágni kissé az útját, ezáltal lassítva a tempót. Ha a fiatal ló megpróbálja levágni a köröket, és feléd közelít, ahelyett, hogy ösztönösen hátra lépnél, tégy egy határozott lépést felé, lehetőleg az ezzel egy időben történő felszólítással, visszaterelve ez által az eredeti körre. Aranyszabály, hogy kerüld a közelharcot, erőszakot a lovaddal szemben, mert abból, erősebb lévén, csakis ő kerülhet ki győztesen. A te fölényed a higgadtságodban, következetességedben, finomságodban, határozott fellépésedben legyen és akkor a futószáras munka mindkettőtök épülését szolgálja majd.

Hol futószárazzunk?

A futószárazás helyének megválasztása nagyon fontos, főleg a kiképzés kezdetén. Mivel a fiatal ló eleinte hajlamos kitöréssel próbálkozni, vagy hirtelen a másik kézre átfordulni, a legjobb megoldás körkarámban, vagy korláttal/sövénnyel körbevett futószáras körben kezdeni a munkát. Tapasztaltabb lovak esetében is ez a legelőnyösebb, de náluk a lovarda vagy a karám egyik sarka is megteszi. Ennek hiányában, a megfelelően felcsatolt (a ló szájával egy magasságban rögzített), ideális hosszúságra (természetes fejtartás esetén inkább kicsit feszes, mint túl laza) állított kikötőszár sokat segíthet.

A kör nagysága is fontos szempont, hiszen a ló kényelmét az szolgálja, hogyha folyamatos, lendületes mozgást engedünk meg neki. Ehhez fiatal lovak esetén 20m, később ideálisan 17m, de legalább 15m átmérőjű körre van szükség.

 

A türelem, a határozott fellépés, az egyértelmű parancsok és segítségek és a következetesség a futószáras munkában hatványozott szerephez jutnak. Általánosságban a földről végzett idomítás amilyen egyszerűnek tűnik, annyira nehéz és valahogy nem divat. Pedig egy sokoldalú, jó lovas éppúgy képes kontrollálni a lovát a földről, ahogy a nyeregből. Sőt én ezt a kettőt egyáltalán nem különíteném el, hiszen ha a csikót a földről megfelelően idomítod, nyergébe szállva, már az első alkalomtól kezdve engedelmes, könnyen kezelhető, együttműködő társad lesz.

 

 

Rossz szokások az istállóban és orvoslásuk II.

 

 

A lótakarók és fáslik harapdálása

 

Noha a rossz szokások közé soroljuk, inkább rosszalkodásnak minősül, hiszen ez nem beidegződött viselkedés, ugyanakkor egyike a legbosszantóbbaknak az okozott anyagi kárnak köszönhetően. A csikók esnek legkönnyebben e szenvedély áldozatává. Általában addig húzzák-vonják a lótakarót, amíg az elmozdul a helyéről, lógni kezd, felületet biztosítva a harapdálásra és taposásra, egészen addig, míg egy teljesen használhatatlan, lótakaróra alig hasonlító rongydarabbá nem alakítják. A különösen érzékeny bőrű lovak, vagy amelyek könnyen izzadni kezdenek a takaró alatt, mindent elkövetnek majd, hogy eltávolítsák, főként, ha még a fekvésben is zavarja őket.

Régi módszer, hogy karbolsavval kenik be a lótakaró széleit, de ha ehhez folyamodsz, teljesen biztosnak kell lenned abban, hogy a lovad nem allergiás rá. Hátránya, hogy szinte lehetetlen kimosni a fáslikból, épp ezért érdemes ragtapaszt tenned a fáslik felső széleire és azt bekenni karbolsavval.[*] De van más lehetőség is:

Ún. előkét is lehet alkalmazni vagy fapálcás nyakmerevítőt feltenni a lóra. Ez utóbbi, ahogy a nevében is benne van, 2-3 cm átmérőjű fapálcákból áll, melyeknek elég hosszúnak kell lenniük, hogy végigérjék a ló nyakát, a torokrésztől a lapocka kezdetéig. Ezeket fűzik rá a két végüknél fogva egy-egy vékony kötélre, majd, mint egy nyakláncot futtatják körbe a ló nyakán és felül, a sörénynél rugalmas szíjakkal fogják össze. Az előke többnyire műanyagból készül, és a kötőfékhez rögzítve lényegében szájkosárként funkcionál, azzal a különbséggel, hogy felül nyitott, alul pedig teljesen zárt. Az eszköz használói azt vallják, hogy a ló minden nehézség nélkül tud vele enni és inni. Én ezt ellenben elég körülményesnek gondolnám, de ez abszolút szubjektív vélemény. J Ha már a véleményeknél tartunk, mindkettőt elég drasztikus módszernek tartom, bár tény és való, hogy a kívánt célt hatékonyan szolgálják, hiszen a fapálcás nyaklánc esetében a ló még elfordítani sem tudja a nyakát, nemhogy a lótakarót elérni. Jónak tartom viszont abban az esetben, ha a ló állatorvosi kezelés alatt áll vagy valamilyen sérülése van, amihez nem jó, ha hozzáfér.

A legjobb lehetőség azonban, ha elgondolkodsz azon, miért is érez késztetést a lovad a lótakaró vagy fáslik tönkretételére. A válasz nagyon egyszerű; az esetek többségében azért, mert unatkozik és/vagy nem tud mit kezdeni a túl sok a levezetetlen energiával. Mindkettőre jó megoldás a rendszeres karámozás és/vagy munka. Ha vérmérsékletének megfelelő mennyiségű és minőségű mozgási lehetőséget biztosítasz számára, valószínű, hogy magától elhagyja ezt a szokását. Néha előfordul, hogy a kiváltó ok nem az unalom, hanem emésztési problémák állnak a háttérben, így ha a mozgatással nem jutsz egyről a kettőre, erre gyanakodj és fordulj állatorvoshoz!

Harapás és rúgás

Tipikusan ez az a probléma, amit a nem megfelelő nevelés vált ki, tehát egyértelműen az felelős érte, aki a csikóval/lóval foglalkozott. Általában két okból válhat egy ló harapóssá vagy rúgóssá. A gyakoribb, hogy nem tanulja meg idejében tisztelni a gazdáját, a hierarchiában feljebbvalónak elfogadni, mert az mindig kézből etette, megengedte neki a csipkelődést, azt, hogy belépjen a személyes terébe, esetleg belement a csikó olyan játékaiba, amit rendszerint a fajtársaival játszik, és az emberre nézve veszélyes is lehet. Más szóval hagyta a csikót/lovat a fejére nőni és mivel később is elmaradt a határozott fellépés vele szemben, megtanulta, hogy ilyen módon könnyen kibújhat bármilyen emberi befolyás alól, ami nem kedvére való. (pl. pucolás, kantározás, felszállás a nyeregbe, stb..)

A másik ok ezzel ellentétes, hiszen önvédelmi reakcióról van szó, amit a félelem táplál. Ha egy csikót valamilyen emberektől elszenvedett trauma ér, a végtelenségig bizalmatlanná válhat, extrém esetben bármit megtesz, hogy az ember közeléből szabaduljon, akár saját testi épségét is kockára téve, még akkor is, ha más környezetbe kerül és/vagy a rossz bánásmód nem ismétlődik meg. Ezeknek a lovaknak speciális segítségre van szükségük, de általában nem reménytelen esetek. Az is előfordulhat, hogy nem egyszeri trauma, hanem folyamatos durva bánásmód teszi őket rúgóssá, harapóssá. Minél fiatalabb a ló és minél rövidebb ideig állnak fenn a kiváltó okok, annál könnyebb felvenni a harcot az ilyen viselkedés ellen. Míg az elkényeztetett lóval szemben határozottan kell fellépni, egyes esetekben akár enyhe fizikai fenyítéshez is folyamodva (mindig a megfelelő pillanatban és mértékben, de kezdetben még a magabiztos testbeszéd és a hangos szó is elég szokott lenni), addig a megfélemlített állatoknál épp a szeretetteljes (de sohasem határozatlan) bánásmód, türelmes hozzáállás vezet eredményre.

Van egy harmadik eset is, amikor a ló, amelynek nem szokása és talán azelőtt sosem rúgott vagy harapott, valamilyen váratlan esemény, ijedtség, stressz vagy félreértett gesztus miatt mégis megteszi. Ez persze messziről sem a fentebb említett rossz szokás kategória, de hiba lenne e téma tárgyalásakor nem felhívni a figyelmet arra, hogy ez bármikor megtörténhet, tehát nem árt az óvatosság.

Ahogy többször hangsúlyoztam már a rossz szokások kapcsán, mindig a megelőzés az ideális megoldás. Sokkal könnyebb a kezdetektől jól nevelni a lovat, mint később kétségbeesetten megpróbálni helyrehozni a hibát. Éppen ezért, borzasztóan fontos, hogy ha tapasztalatlan lovas vagy ne csikót vásárolj és megfelelő tudás híján próbálj lovat nevelni magadnak, hanem engedd, hogy egy idősebb ló terelgessen a tanulás rögös útján!J

A falak vagy ajtók rugdosása

Ha egy ló az első vagy hátsó lábaival ütlegeli, rugdossa a boksz falát vagy ajtaját, fennáll a veszélye, hogy leesik a patkója, esetleg kárt tesz magában vagy az istálló berendezésében. A fő kiváltó oknak itt is az unalmat, stresszt, nem megfelelő tartási körülményeket jelöli meg a szakirodalom, így ezek kiküszöbölése az elsődleges cél, ha javulást akarsz elérni. Addig is, míg jobb belátásra nem tér, mind a ló, mind a falak/ajtók védelmében hasznos lehet egy gumiszőnyeget felszerelni a problémás területre. Tartós megoldás is lehet ez, ha lovad csak etetés idején kezdi ütlegelni a bokszajtót, mert az evés előtti türelmetlenséget más módon orvosolni nagyon nehéz.  A sokak által tehetetlenségükben alkalmazott fenyegetés vagy a ló orrára, fejére mért ütés nem csak hogy eredménytelen, de veszélyes is lehet, hiszen az állat ijedtségében beverheti a fejét a bokszajtóba vagy az etetőbe. Megkötve a lovat, ki is nyithatod a bokszajtót, így a legrosszabb, amit tenni tud, hogy kapar, vagy a földön dobol a patájával, de komoly kárt nem tesz magában.

 Mindent egybevetve azt a következtetést vontam le a rossz szokások kapcsán, hogy ha elég időt és figyelmet szentelsz a lovadnak, megtanulod hogy viszonyulj hozzá, kielégíted a szociális-és mozgásigényét, úgy karámban szabadon, mint a munka során, odafigyelsz a helyes takarmányozásra és betartod az alapvető higiéniai feltételeket, a lovad nagy valószínűséggel mentes lesz minden rossz szokástól és a betegségek nagy része is biztosan elkerüli.

---

[*] Mindenképpen fontosnak tartom megjegyezni, hogy az említett rossz szokások sora nem teljes és a javasolt megoldások is csak iránymutatásul szolgálnak. Tekintve, hogy minden ló más egyéniséggel, vérmérséklettel és igényekkel rendelkezik, melyektől igencsak függ a rossz szokások kialakulásának esélye és kezelésének sikeressége, hiba lenne általánosítani. A fent leírt orvoslási módok alapja többnyire a helyi tapasztalat, ahány vidék, annyi különböző praktika van gyakorlatban a nem kívánatos viselkedési formák megszűntetésére.

 

A kép a www.equipassio.com-ról származik

Irodalomjegyzék:

Stafford Christine; Oliver, Robert: El cuidado y manejo del caballo

Doma vaquera

 

Mi fán terem a doma vaquera?

A doma vaquera kifejezésre nehéz szép magyar megfelelőt találni, nem is próbálkoznék, inkább használom az eredeti kifejezést, ha tovább olvasol, úgyis egyértelmű lesz, mit értünk alatta. A doma vaquera egy eredendően Spanyolországból származó lovaglási stílus, noha az utóbbi években más területeken, - elsősorban Dél-Franciaországban - is kedveltté vált. A spanyol határon belül főként Andalúzia, Extremadura és Castilla y León tartományokban örvend nagy népszerűségnek, hiszen ezeken a területeken található a legtöbb viadalra szánt bika tenyészet. Bár az ilyen módon kiképzett ló eredetileg a tanyasi állatállomány kezelésénél, például a marhák egyik legelőről a másikra terelésénél, billogozásához való elkülönítésénél is gyakorta használatos volt, e stílus mégis leginkább a bikatenyésztéssel kapcsolódott össze. Talán azért, mert ezek a tenyészállatok a legveszélyesebbek a lóra nézve, rövidtávon gyorsabbak nála, épp ezért a velük dolgozó lovaknak tudniuk kell testcseleket, rövidítéseket, hátulja körüli fordulatokat (két hátsó lábára állva 180fokos fordulatot tenni, majd gyors vágtába kezdeni) végrehajtani, hogy elkerüljék a támadásukat. Vágtából lefékezni a másodperc töredéke alatt, oldallépést vagy hátralépést nagy sebességgel kivitelezni, mind-mind lovastól és lótól egyaránt rendkívüli hajlékonyságot és lélekjelenlétet kívánó feladatok.

Doma vaquera versenyek és lovak

A doma vaquera versenyeken a lónak ezt a tanyán alkalmazott tudást kell egy minimum 18x40 m-es vagy maximum 20x60 m-es pályán bizonyítania. Ezekben a figyelemre méltó lovakban engedelmes karakter ötvöződik kivételes gyorsasággal és hajlékonysággal. Noha kezdetben mindezt a tiszta vérű spanyol lóban vélték megtalálni, mára már sokkal népszerűbbek az anglo-hispano, anglo-hispano-arab, hispano-arab, anglo-arab és angol telivér fajtájú példányok az ilyen típusú versenyeken. Többségük herélt, általában kopaszra nyírt „frufruval”, kb. 4 ujjnyira meghagyott sörénnyel,  ún. vaquero csomóba felkötött vagy a farkcsont alatt vágott farokkal (kb. 30 cm-es, ami nem nő már tovább, ezeket a példányokat hívják „colinos”-nak) A megmérettetéseken szigorú, a hagyományoknak megfelelő öltözködési szabályok vannak érvényben: a versenyen használatos nadrág csakis ún. calzona (lábszárközépig érő, a hosszú szárú lovaglócipőt épphogy takaró nadrág, amely nem viselhet rojtot vagy fémdíszítést) lehet, ezen kívül botín (hosszú szárú, zárt bőr lovaglócipő), polainas (bőr lábszárvédő, amely takarja a botín-t), zaones (bőrből készült kiegészítő, mely elölről és oldalról védi a nadrágot) és espuelas (sarkantyú) a szokásos viselet, melynek bőr szíja munkavégzésnél barna, versenyeken, ferias (ünnepek) és romerías (vallásos ünnepi zarándoklat) fehér kell, hogy legyen.

A doma vaquera-ra jellemző felszerelés

Nyereg 

A vaquero nyereg meglehetősen széles és hosszú, hogy biztosítsa lovas és ló kényelmét a mezőn töltött hosszú munkaórák alatt. A kengyelek egyenként kb.1 kilósak és elég hosszúak, így ha véletlenül leesik a lovas, nem marad benne a lába. A nyereg megközelítőleg 15 kg-ot nyom, az első kápán átvetett manta estribera (hosszú, rojtos végű textilkendő) pedig elengedhetetlen kiegészítője. Az ún. kevert (mixta) nyereg is használatos a spanyol mellett, ami a spanyol és portugál nyereg ötvözete, melynek első kápája szélesebb, ezt a típust főleg a rejoneo-n (bikaviadal lóhátról) szokták használni.

Kantár

A vaquero kantár lehet sevillana vagy jerezana típusú, a különbség az, hogy a jerezana-n nincs torokszíj, viszont mindkettő orrszíja visel fémből készült recés kiegészítést (serreta) a belső oldalán.

Zabla

A vaquero zabla (feszítő zabla) kétoldalt hosszú szára arra szolgál, hogy amikor a lovas meghúzza a szárat, az állzólánc, amely a zablához kapcsolódik, megfeszüljön, megállásra késztetve a lovat. Ezek a zablák általában nem egyenesek, hanem a ló nyelvére helyezkedő rész hajlított, így amikor megfeszül a szár, az nem gyakorol közvetlen nyomást a nyelvre, megkímélve ezzel a lovat a fájdalomtól. Sokan támadják a feszítőzablát, de én a védelmében elmondanám, hogy avatott kezekben minimális fájdalmat vagy kellemetlenséget sem okoz, ugyanakkor hozzá nem értő, durva lovas, csikózablával is tud életre szóló kárt okozni a lóban. Nem a zabla milyensége tehát a döntő, hanem, hogy hogyan használják. És ha valaki, akkor a doma vaquera jeles képviselői, értenek ahhoz, hogyan bírják együttműködésre lovukat a lehető legfinomabb módon. (Aki nem hiszi, járjon utána, aki a profikra kíváncsi pl. itt: https://www.youtube.com/watch?v=tqOY1CtxatM, aki a női versenyzőkre itt, https://www.youtube.com/watch?v=5eOyEp1NDJk) aki pedig a garoccha-s változatra, az itt https://www.youtube.com/watch?v=YOVykh4tGzk)

Érdemes megfigyelni, hogy a szárakat mindig a bal kézben tartják, mert a terelőmunka során a jobb kéznek szabadnak kell lennie - mint azt bemutatókon gyakran látni-, a garrocha (hosszú terelőbot) tartásához vagy kapuk nyitásához, zárásához. Így a jobb szár általában 3cm-rel rövidebb is, mint a bal, hogy kompenzálja a szártartásból adódó különbséget.

Fiatal lovaknál, kiképzésük kezdetén viszont a lovasok 2 pár szárat használnak, 2 a zablától, 2 pedig a serreta-tól (orrszíj, recés fém betéttel) fut a kézbe és ilyenkor még mindkét kezüket ugyanolyan aktívan használják.

Én, személy szerint, nagy csodálója vagyok ennek a stílusnak. Technikailag nagyon nehéz, összetett feladatokat oldanak meg ezek a kiváló lovak és lovasok szinte játszi könnyedséggel, maradandó élményt hagyva a közönségben minden alkalommal, mikor pályára lépnek. A lovasok felkészültsége, finomsága, nyugodt határozottsága, és lovaik munkakészsége, összeszedettsége, érzékenysége, koncentrációs képessége egyszerűen bámulatos. Ajánlom, hogy legalább videókon nézzétek őket, tanuljatok tőlük pontosságot, finomságot, eleganciát és élvezzétek, ahogy közben a könnyed spanyol dallamok észrevétlenül jókedvre derítenek. J