Kincset érő takarmány

 

Vagy gondoskodsz a megfelelő takarmányról vagy lovad étrendje soha nem lesz ideális. Az abrak, legyen bármennyire jó minőségű is, nem tudja helyrehozni a rossz takarmány okozta károkat.

Ezek a kijelentések egyben a legkomolyabb intések is egy lótulajdonos számára, hiszen számtalanszor bebizonyosodott már, hogy a takarmány valóban a legfontosabb része a ló étrendjének, érdemes hát odafigyelni rá.

Miért is?

A ló viszonylag kevés ideje lett háziasítva és az emésztőrendszere szinte semmit sem változott azóta. A vadon élő lovak a nap nagy részét, (kb. 18 órát) különböző típusú, alacsony tápanyagtartalmú növények legelésével töltik. Természetükből fakadóan így foglalják el magukat, miközben folyamatos mozgásban vannak a kedvükre való falatok keresése közben. Ha közelebbről megvizsgáljuk a lovak tápcsatornájának jellemzőit, láthatjuk, hogy ajkaik a fűfélék megragadására tökéletesedtek, kisméretű gyomruk sokszor kevés élelem befogadására rendezkedett be, vékonybelük pedig kis mennyiségű, a takarmány szálai között megbújó gabonaszemek feldolgozására lett tervezve.

Az emésztés legnagyobb része azonban a vastagbélben történik, ahol különböző mikrobák milliói állnak készen a rostok hasznosítására, továbbá ők állítják elő a felhasznált energia és a B-vitamin jelentős részét is. Egészséges bélflóra nélkül a ló képtelen megfelelően megemészteni a táplálékot. Ebből adódóan azok a lovak, melyek abrak formájában megkapják ugyan a szükséges energiamennyiséget, de nem látják el őket elegendő takarmánnyal, veszítenek súlyukból. A lovak bélflórája specifikus az általában fogyasztott táplálék tekintetében. Ha megváltoztatod tehát a ló szokásos étrendjét, a bélflórája sínyli meg azt. A bélflórának átlagosan 5-10 napra van szüksége, hogy az új étrendhez alkalmazkodjon, ezért ha változtatni szeretnél, azt mindenképp lassan, fokozatosan tedd. Hiszen a bélflóra megzavarásával növeled a kólika és a patairhagyulladás (laminitis) kialakulásának veszélyét.

Ez azt is jelenti egyben, hogy amikor új takarmány szállítmány érkezik, még ha a korábbihoz képest ugyanarról a növénytípusról van is szó, mindig lehet eltérés a termesztését, érettségi fokát, és a szárazságát illetően, így érdemes minden szállítmányra úgy tekinteni, mint újdonságra étrendben. Keverd össze a korábbi takarmányt az újjal, legalább 5 napon át, hogy megelőzd az esteleges kólikát.

Ha nem hagyod, hogy a lovad kellő mennyiségű takarmányt ropogtasson, nagyobb esélye lesz a gyomorfekély kialakulásának. Nem beszélve arról, hogy a ló mentális egészségére is hatással van a takarmány, amit kap. A rossz szokások (levegőnyelés, karórágás, szitálás, stb.) kialakulásáért ugyanis részben vagy teljesen az unalom tehető felelőssé, ami pedig csökkenthető vagy elkerülhető, ha hagyod, hogy lovad egész nap takarmányt kóstolgasson.

A takarmány 3 fő funkciója

1. A bélflóra stabilitásának és a vastagbél egészségének megőrzése.

 Ehhez azonban jól emészthető takarmányt kell beszerezned. Vékony szálú, kis tápanyagtartalmú takarmányt keress, mely sokáig jelen van a gyomorban és a vastagbélben. Amennyiben a takarmány vastagabb szálú, nehezebb megemészteni is. Minél könnyebben emészthető takarmányt teszel lovad elé, annál jobban véded annak bélflóráját.

2. A táplálás

A széna általában 10-12% fehérjét tartalmazhat. Ha túl későn aratták le a takarmányt, a fehérjetartalma 6-9%-ra csökken, ami viszont túlságosan kevés a megfelelő súly és izomtömeg megtartásához. Minél később történik az aratás, annál kevesebb proteint fog tartalmazni a takarmány, hiszen a növény az érése során, a fehérjéket a szárból a termésszemekbe juttatja. Minél több érett szem van tehát a növényen, annál kevesebb lesz a szárrész fehérjetartalma.

3. A hidratálás

A vastagbélben lévő takarmány feldolgozása sok folyadékot igényel, a bőséges folyadékfogyasztás pedig megelőzi a kiszáradást. Akárhonnan is nézzük a dolgot, ha egészséges lovat akarsz, megfelelő minőségű és mennyiségű takarmánnyal kell ellátnod.

Hogyan lehet felismerni a jó takarmányt?

Mikor meghozzák a takarmányt lovad számára, érdemes megkérned a sofőrt, hogy hadd vessél egy pillantást a bálákra, hogy meggyőződj azok minőségéről mielőtt lepakolnák a kamionról. Lehetséges, hogy a bála külső része ijesztően sárga, mert a bálázás folyamán, sok napsütés érte, de belül mindenképp finom szálúnak és szép zöldnek kell lennie. Az teljesen normális, ha a bálában a takarmány között némi gazt vagy más típusú növényt is találsz kis mennyiségben, hiszen a takarmányt a mezőről gyűjtik be, ahol több növényfaj él együtt, DE sosem szabad penészesnek lennie, mint ahogy nagyon porosnak sem és mindig tiszta növényillatot kell árasztania. Megbecsülheted a fehérjetartalmat a szálak között talált virágok és termésszemek alapján, de az egyetlen megbízható forma a takarmány tápanyagtartalmának pontos kiderítésére az, ha bevizsgáltatod.

A leggyakoribb takarmányfajták

A tipikus takarmányfélék a következők: finom széna, gabonaszéna vagy - szalma és a hüvelyes takarmány, mint pl. a lucerna.

A leggyakoribb finom szénák, mint a csenkesz, réti perje, angol perje vagy ezek más növényekkel alkotott természetes, legelőkön megtalálható keveréke könnyen emészthetőek, és ha megfelelően vannak előkészítve, bátran tehetsz belőle a lovad elé, annyit, amennyit csak kíván. Az általában nedvességben szegényebb helyeken termő zabszalma tápanyagtartalmát nézve hasonló hozzá, de valamivel nehezebben emészthető. Előnyös, ha a ló testsúlyának 1,2 %-át ez a fajta takarmány teszi ki, valamiféle táp vagy gabona kíséretében. Ha a ló nem dolgozik és képes tartani a súlyát kizárólag takarmány etetése mellett, ez az érték a testsúlyának 2-2,5%-a kell, legyen.

A lucerna egy fehérjékben és kálciumban meglehetősen gazdag takarmánynövény. Ez a pozitív tulajdonsága értékes táplálékká teszi lovad számára, ennek ellenére, nagy mennyiségben terhet jelent a ló emésztőrendszerére. Maradjunk annyiban, hogy kis mennyiségben kiválóan használható az étrend kiegészítésére, bőségesebben pedig például vemhes vagy szoptató kancáknak adható, melyeknek kifejezetten jót tesz a fogyasztása.

A szalma másik, főként Spanyolországban etetett takarmánynövény. A szalma inkább csak arra szolgálhat, hogy elfoglalja a bokszban tartott lovat, hiszen tápértéke nulla. Így a munkában lévő lónak mindenképp szüksége van más típusú takarmányra (is), hogy megtarthassa súlyát és izomtömegét. Ezen kívül vannak lovak, melyek jól tolerálják, míg mások nagyon nehezen képesek csak megemészteni, náluk növelheti a kólika megjelenésének veszélyét, főként, ha a ló valamilyen okból kifolyólag dehidratált is ráadásul.

Amire figyelned kell!

• A ló sosem maradhat takarmány nélkül a bokszban.
• Sosem szabad hirtelen, egyik napról a másikra megváltoztatnod az etetett takarmány típusát.
•  Nem hagyhatod a lovad üres gyomorral órákon át, mert lehet, hogy drágán megfizeted az árát.
•  Ha egészséget lovat akarsz, kezdd a takarmánynál!

Szársegítségek II.

   Ellentartó vagy oppozíciós szárak

A felvevő, utánaengedő, kitartó és állítást adó szársegítségen kívül, melyeket többnyire mindenki ismer és a szakirodalom is gyakran említ, essen most szó azokról a szársegítségekről is, melyekről kevesebbet hallani, noha az oldal irányba végzett mozgásnál, mint pl. az oldaljárás, vállat be, vagy az eleje vagy hátulja körüli fordulatoknál jó szolgálatot tehetnek.

Így hívják őket, mert:

-          ellene tartanak az előre irányuló mozgásnak

-          szembe állítják a fart a vállal

Alkalmazásukkor az egyik oldalon megtartó kéz hatására, nem csak a ló nyaka, de az egész gerincoszlopa is meghajlik. Attól függően, hogy melyik ez a kéz (jobb vagy bal), érződik a hatása az egyik oldali vállon vagy faron. Ugyanakkor a másik oldalon is hatást vált ki a faron vagy vállon, ellentétes irányba mozdítva így azokat.

 Az ellentartó szárak két fajtáját különböztetjük meg:

1.  A direkt /közvetlen ellentartó szár:

a ló testével párhuzamos ellenállás: a jobb közvetlen ellentartó szár pl. fékezi a jobb első lábat és a fart balra mozdítja, ennek eredményeképpen pedig a vállak automatikusan jobbra mozdulnak. A ló vállaira nehezedve az első lábain fordul, balra tolva el a fart. 

2. A közvetett ellentartó szár:

rézsútos ellenállás a ló testéhez képest: a jobb közvetett ellentartó szár pl. a bal váll irányában tart ellen, miközben a mar előtt fékezi az előre irányuló mozgást és a vállakat balra mozdítja; ennek következményeképpen a far pedig jobbra mozdul. A ló a hátsó lábain fordul, vállait balra tolva el és határozottan a farára nehezedik.

 

    A közbenső/közbülső szár

A közbülső szár* nem ellen tartó szár, hisz annak ellenére, hogy némileg feltartóztatja az előre irányuló mozgást, nem fordítja ellentétes irányba a vállat és a fart vagy fordítva, hanem mindkettőt ugyanabba az irányba tolja el.

Azért hívják így, mert köztes irányban hat, az állat egyik testfelére, a mar mögött, enyhe ellenállást okozva: a jobb közbülső szár pl. a ló bal farának irányába hat és egyszerre mozdítja a vállakat és fart ugyanabba az irányba, balra. A ló egész teste ebbe az irányba mozdul tehát, szükségszerűen keresztezve a jobb végtagjait a bal végtagok előtt.

Korábban ezt a fajta szársegítséget az ellen tartó szárak közé sorolták, azonban jelenleg a Francia Lovas Sport Szövetség Kézikönyve nem sorolja ezek közé és megváltoztatva korábbi nevét, oldalra ható szársegítségnek vagy közbenső szárnak nevezi.
 

 

Bármelyik szársegítségről legyen is szó: oldalra mutató, támasztó, közvetlen ellen tartó, közvetett ellen tartó vagy közbülső, csak akkor hatásos, ha azt a kéz finoman, röviden és ismételten adja.

Az erősebb, hosszú és/vagy folyamatos beavatkozás is hasznosnak tűnhet egyes esetekben, de fárasztja a lovat, tönkreteszi az érzékenységét és sosem egyeztethető össze a könnyű szárkezeléssel és átenegedőséggel.

A szár kezelésénél a nehézséget az okozza, hogy meg kell találni a cselekvésre alkalmas pillanatot és kizárólag ebben a pillanatban alkalmazni a megfelelő segítséget: például, a jobb kéznek csakis az ugyanazon oldali első láb felemelkedésekor szabad beavatkoznia. Mikor ez a jobb első láb földet ér, a jobb kéz minden befolyásának azonnal engednie kell (fenntartva a kapcsolatot a ló szájával), majd ismételten aktívvá válnia, amikor a jobb első láb újra a levegőbe emelkedik.

Ez a szabály ugyanúgy igaz a csizmasegítségek esetében is, melyek csak akkor vezetnek eredményre, amikor az aktuálisan szóban forgó hátsó láb felemelkedik a földről. Amint az földet ér, a csizmasegítségnek szünetelnie/lágyulnia kell, egészen addig, amíg az említett hátsó láb újra a levegőbe nem lendül.

Hasonlóan zajlik mindez a testsúlysegítségnél is, melynek mindig finomnak, rövidnek és ismételtnek kell lennie, ahogy a szár- és csizmasegítségeknek is.

 

Felhasznált irodalom:

Chambry, Pierre: La equitación, Técnica. Entrenamiento.Competición. p. 176-178.

Képe: ua.

 

* A fent említett szársegítségek neveit spanyolból fordítottam értelemszerűen, mivel magyarul sehol nem találtam utalást rájuk. Elképzelhető, hogy magyarul másként nevezik őket, de a leírásuk és a képek alapján egyértelmű, hogy miről is van szó.

 

Lovak adás-vétele

Avagy vigyázat a rejtett hibákkal

Lovat venni illetve eladni mindig kényes ügy, amely megfelelő körültekintést igényel, mind a vásárló mind az eladó részéről. Szerencsére a ma már mindenki számára rendelkezésre álló, fejlett állatorvosi technológia miatt egyszerűbb a vevő dolga, mint hajdanán, a lovak adás-vétele mégis vita tárgyává válhat azokban az esetekben, amikor a vásárló rajta kívül álló okok miatt mégsem tudja a tervezett célra használni a lovat. Azokra a rejtett rossz szokásokra, elkendőzött vagy elsőre nem nyilvánvaló hiányosságokra, betegségekre gondolok itt, melyekkel a vásárló a ló állapotának felmérésekor nem volt tisztában, de ha ismerte volna ezeket, elállt volna vásárlási szándékától vagy alacsonyabb árat fizetett volna.

Van megoldás?

Sokan, ha ilyen problémával találják szemben magukat, panaszt tesznek ugyan a korábbi tulajdonosnál, de elégséges információ hiányában könnyen elbizonytalanodnak és akár le is nyelik a békát, gondolván, hogy ha tévedtek, már nincs visszaút. Számukra jó hír, hogy létezik erre vonatkozó jogi szabályozás, aminek ismeretében a reklamáció során meggyőzően lehet érvelni, vagy végső esetben ténylegesen jogi útra terelni a vitát.

Az 1959. évi IV., a Polgári Törvénykönyv 305. § (2) bekezdése értelmében az eladó felel azért, hogy az állat a megvásárlásakor rendelkezik a törvényben és a szerződésben meghatározott tulajdonságokkal. Persze arra is fel kell készülni, hogy baj esetén mindenki a másikra igyekszik hárítani a felelősséget, pedig eldönteni, hogy ki vétette a hibát, nagyon is egyszerű.

Három eset lehetséges a ló adás-vételnél:

1. Állatorvos bevonása nélküli adás-vétel, melynél a ló olyan rejtett hibával/kal rendelkezik, amit a vásárló nem tudott a vételkor felismerni: a felelősség az eladót terheli.
2. Állatorvos bevonásával történő adás-vétel, melynél a ló rejtett hibája az állatorvosi  vizsgálat/ok ellenére sem volt felismerhető: a felelősség az eladót terheli.
3. Állatorvos bevonásával törtenő adás-vétel, melynél a ló rejtett hibáját az állatorvos felismerhette vagy fel kellett volna ismernie: a felelősség az állatorvost terheli.

Állatorvosi vizsgálat alatt általában alap fizikális és -sántaságvizsgálatot kell érteni, de a hasznosítási mód és az ár nagyságrendjének függvényében más, alaposabb vizsgálatokra is sor kerülhet (röntgenvizsgálatok, endoszkópos ill. ultrahangvizsgálatok, laboratóriumi vizsgálatok, doppingteszt, stb.).

Mi számít rejtett hibának?

A legfontosabb kérdés mégis az, mi számít rejtett hibának? Erről általaban az állatorvos véleménye dönt, de minden esetben olyan problémákról beszélünk, melyek bizonyíthatóan születéstől megvannak vagy az előző tulajdonosnál alakultak ki, és amelyek meghiúsították vagy befolyasolták volna az adás-vételt, ha a vevő idejében tudomást szerez róluk. Álljon itt most néhány példa (a teljesség igénye nélkül), melyeket minden hozzáertő, becsületes állatorvos szavatossági hibának ítelne meg:

• kehesség
• karórágás
• levegőnyelés
• sántaság
• takonykór
• látóideg gyengeség miatti vakság
• rossz fogazat
• kitalált koradatok vagy meghamisított sütés
• epilepszia

Szerződés és szavatossági határidők

Befejezésül vessünk egy pillantást a szerződésre. Ennek világos megfogalmazása mindkét fél érdeke, nem csak, de főként a szavatossági hibák tekintetében. A szerződésben mindenképp szerepeljen, hogy az eladó nem tud a ló semmiféle hibájáról vagy betegségéről, illetve ha igen, azt/okat bele kell foglalni, a félreértések elkerülése végett. Mivel előfordulnak olyan esetek is, amikor a problémák a vételkor nem, csak napok, hetek elteltével jelentkeznek, és bebizonyosodik, hogy eredetük a ló vásárlása előttre nyúlik vissza, a szavatosság a vételtől számított 60 napig vagy a betegség felfedezésétől számított 60 napig érvenyes de sohasem  2 évnél tovább.

Hová tűnt a gyerek lovaglási kedve?

A hétvégén újabb aggódó szülő fordult hozzám ezzel a kérdéssel. A lánya 4 hónapja jár hozzánk hetente kétszer lovagolni. Eleinte az egyik leglelkesebb tanuló volt, ügyesen fejlődött a lovaglásban, de pár hete mintha kedvetlenebb lenne, mintha csak le akarná tudni az egészet, majd rohanna is haza. Én is észrevettem a változást, de az apukájával ellentétben nem estem kétségbe, mert tudom, hogy nem ő az első ilyen eset és nem is az utolsó. A „kedvetlenekre” általában több figyelmet fordítok az órákon, s ha nem szembetűnő oka van a csökkent munkakedvnek (pl. tartós sikerélmény hiánya, csoporton belüli viszály, unalom, esés utáni bizalmatlanság, félelem, kevés önbizalom, stb.) akkor módszeresen próbálok végére járni a dolognak, majd közösen orvosoljuk a problémát. Így hol hosszabb, hol rövidebb idő alatt, de általában sikerül újra lelkessé varázsolni a vonakodókat. J Ugyanakkor tökéletesen megértem a szülők elkeseredettségét. Amikor már hónapok óta fültől fülig érő mosollyal jár a gyerek lovagolni, végre meg vannak győződve róla, hogy megtalálták az ideális sportot a számára, már megvették az éves bérletet, a csizmát, a lovaglónadrágot, a kobakot, ráadásul a poronty eddig vigasztalhatatlan volt, ha akár egyetlen órát is elszalasztott, most meg, már a reggelinél nyafog, hogy ő ma ugyan nem akar lovagolni.

 Mit csinál ilyenkor a tanácstalan szülő? Jó esetben, kis rábeszéléssel bepakolja a gyermeket a kocsiba és minden esetre elviszi a lovardába, hátha ott, a többieket látva, mégiscsak kedvet kap. Ha csupán pillanatnyi megingásról van szó, ezzel valóban meg is oldódik a helyzet. Viszont, ha az ellenkezés tartósnak bizonyul, nem árt utánajárni, mi állhat a háttérben. Néha az ok nyilvánvaló, lehet egy rossz élmény (esés, harapás, rúgás, ijedség, stb.) vagy konfliktus a többi gyerekkel, netalán az oktatóval. Ezeket megbeszélve, ha kell lassítva a tempón, általában gyorsan visszatér a bizalom és a lovaglási kedv. Előfordulhat azonban, hogy egész egyszerűen más dolgok (is) kezdik foglalkoztatni a gyermeket (tipikusan pubertáskorban J), ráun a társaságra vagy nem talál elég kihívást a foglalkozásokon vagy épp ellenkezőleg, túl sokat várnak tőle rövid idő alatt és inkább igyekszik szabadulni a nyomás alól. Bármelyik esetről is legyen szó, neked, kedves szülő, két dologgal biztosan fel kell vértezned magad: türelemmel és kompromisszumkészséggel.

Mit ne tegyél, ha a gyerek hirtelen nem akar lovagolni?

• Ne fenyegesd vagy büntesd meg
• Ne erőszakoskodj
• Ne győzködd órákig tartó érveléssel (minél kisebb a gyermeked, annál hiábavalóbb a próbálkozás)
• Ne rángasd el akarata ellenére a lovardába
• Ne zsarold érzelmileg (főleg kicsiknél veszélyes, mert működik!)

Na jó, de akkor mi a teendő, ha már a plafonon vagy, amiért nem érti, hogy te a spórolt pénzetek felét a felszerelésére költötted és a szombati focit is lemondtad miatta?

Először is végy egy nagy levegőt és higgadj le, majd köss kompromisszumot. Ajánld fel neki, hogy egy-két alkalommal szervezhettek valami más közös programot lovaglás helyett, amit ő szeretne, ha hajlandó őszintén elmondani, mi változott, milyen érzései, gondolatai vannak a lovaglással kapcsolatban. Ha ügyes vagy, hamar fényt derítesz a rejtélyre, és amint kiderül, miért nem érez kedvet, hogy nyeregbe üljön, könnyen megtalálod a megoldást akár egyedül is vagy a lovas oktató segítségével.

Ha nem akarsz tehát még nagyobb ellenállásba ütközni:

• Légy megértő és együttműködő
• Beszélgess el vele őszintén
• Áss le a probléma gyökeréig
• Átmenetileg szüneteltesd a lovaglást, ha szükséges (max. 1-2 hétig), de próbáld az órák ideje más feladatokkal ló közelben tartani
• Dicsérd meg azokat a tulajdonságait, melyeket a lovaglás kapcsán fedeztél fel benne
• Kérj tanácsot a lovas oktatótól is a kérdésben

Meglátod, hogy a kezdeti ellenállás a részéről és a reménytelenség érzése részedről milyen gyorsan elillan majd. A kisebb megingások, elkedvetlenedések nem örökre szólnak és maguktól is megoldódnak, ha türelmes vagy. A legtöbb, amit tehetsz, hogy higgadtan fogadod a nehezebb időszakokat is és támogatod, bíztatod a gyermeked, beszélsz az oktatójával a kétségeidről és vársz. A jutalmad pedig egy sivító és/vagy duzzogó gyerkőc lesz, amennyiben első körben nemet mondasz a nyári lovas táborra. ;)

Az összeszedettség

Az összeszedettségről keresve sem lehetne találni jobb összefoglalót, mint Mercedes González Cort szavait, aki a Bécsi Spanyol Lovasiskola tiszteletbeli tagja, és aki évekig a jerezi Spanyol Királyi Lovasiskola első lovasainak egyike volt. A vele készült interjúból azt hiszem, minden fontos kérdés megválaszolásra talál a témával kapcsolatban. Én most csak az ide vágó részeket idézem a vele készült interjúból.

Az ő megfogalmazásában az összeszedett ló képes kereken mozogni és súlyát a hátsó végtagjaira helyezni, anélkül, hogy közben előre mutató lendületét elveszítené. Minden lovaglással kapcsolatos mű foglalkozik az összeszedettség elérésének kérdésével, hiszen ez a lovaglás művészetének kulcsa. Mégsem kezelhetjük külön fogalomként, hiszen az összeszedettség sokkal inkább egy összetevő, mely minden gyakorlatban jelen van. Bármelyik feladat kivitelezésének javítása ugyanis közvetlen kapcsolatban áll az összeszedettség minőségével.

Az összeszedettség a lovaglás minden ágában szükséges kisebb vagy nagyobb mértékben, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy segítségével a ló engedelmesebben reagál a lovas segítségeire és megkönnyíti a helyes jármódok közötti és jármódon belüli átmeneteket. Az összeszedettség elérése kemény fizikai munkát jelent a ló számára, amire épp ezért előzőleg alaposan fel kell készíteni. Ugyanúgy, ahogy minden lónak a felépítésének és súlyának megfelelően megvan a maga optimális egyensúlyi helyzete, a végzendő gyakorlat függvényében, szintén létezik az ideális összeszedettségi fok minden egyes feladat elvégzéséhez. De ez önmagában nem, csakis a lendület és egyensúly összefüggésében értelmezhető. A lovasban állandóan élnie kell a törekvésnek az összeszedettség elérésére, nem szabad, hogy a tanítása a kiképzés egy bizonyos szakaszára korlátozódjon, hanem annak egészén végig haladó, hosszú folyamatként kell rá tekinteni.

A maximális összeszedettség, amire egy ló képes, a piaffe és a passage végrehajtásában realizálódik.

Az összeszedettség felé vezető úton a fejlődés nem a végrehajtott mozdulatokban mérendő, hanem az alapján, hogy azokat milyen minőségben és formában képes kivitelezni ló és lovas.

A nyak és a fej pozíciója közvetlen kapcsolatban áll a hátsó lábak súlypont alá lépésének és toló munkájának mértékével. Ezért egyértelműen semmit nem ér a szépen ívelt nyak, ha a hátsó lábaknak eszük ágában sincs dolgozni. De ugyanolyan helytelen, amikor a ló a hátsó lábaival túlzott mértékben maga alá lép, túlterhelve ez által a csüdjeit és elvesztve lendületét. Az elméleti útmutatások azt szajkózzák, hogy az összeszedett ló testének legmagasabb pontja a tarkója legyen. Természetesen mire a kiképzés véget ér, ennek így is kell lennie, de a tanítás folyamán sokkal fontosabb a ló hátának mozgására, a nyugodt, biztos szárkezelésre figyelni, és fel kell tudni ismerni azt a testtartást, egyensúlyt és lendületet, melyben a ló legnagyobb hajlandóságot mutat az összeszedettségre. A fej függőleges pozícióját se kell szentírásnak venni, mert az összeszedettség megkönnyítése miatt néha engedni kell, hogy a ló feje az egyenes vonaltól kissé előbbre vagy hátrébb kerüljön. Ha a ló hátulja már eléggé megerősödött, a mozdulatai kellően rugalmasak és pozitív érzékenységgel reagál a segítségekre, a félfelvétel az egyik legjobb eszköz arra, hogy egyensúlyi helyzetbe hozzuk és összeszedjük a lovat bármilyen körülmények között. Finom figyelem felhívás a szárral, a derék meghúzása és ló és lovas már vissza is nyeri egyensúlyát és lendületét, miközben a ló összeszedettsége fokozódik anélkül, hogy egy pillanatra is megtörne a mozgás folyamatossága.

Az összeszedettség állapotában a ló eleje felemelkedik (teher mentesül), a csípője pedig leereszkedik, kisebbre zárva a hátsó lábak ízületeinek szögét.  A mar jobban kiemelkedik a hátból és deréktájon a hátgerinc kidomborodik, hogy a far lejjebb süllyedhessen. Az összeszedett lónak meg kell őriznie általános harmóniáját. Az összeszedett ló azt a benyomást kelti a szemlélőben, mintha könnyedén hajtaná végre a mozdulatokat, miközben a lendületének görbéje felfelé ível.

A munkaügetés minősége sokat elárul az adott lóra jellemző összeszedettség mértékéről. A lónak azon képessége, mellyel az összeszedett rövid ügetésből képes lendületes munkaügetésbe váltani, az összeszedettség minőségének egyik fokmérője. Ha a ló helytelenül lett összeszedve, nehezére esik lendületes és kiegyensúlyozott munkaügetésbe váltani, anélkül, hogy annak ritmusából vagy szabályosságából veszítene, illetve merevvé válna, míg korrekt összeszedett állapotból egyenletes lépésekkel, laza háttal, finoman támaszkodva és egyensúlyát megtartva képes a váltásra.

Még a nyújtott jármódokban is ajánlatos, hogy a ló megtartsa az összeszedettségre való törekvését, noha meg kell nyúlnia és tágítania a lépéseit, az eredmény mindenképp jobb lesz, ha az összeszedettség összetevői megmaradnak: a ló súlypontjához lépő hátsó lábak, egyensúly és átengedőség. A jól idomított lónak képesnek kell lennie bármilyen mozdulatból visszatérni az összeszedettség állapotába, akár sebes vágtából is. Az egyes jármódok sokkal kifejezőbbek és energikusabbak, ha összeszedett állapotból indulnak ki. Az összeszedettség a lovat mozgékonyabbá, aktívabbá, könnyedebbé és a segítségekkel szemben engedelmesebbé teszi.

 

Felhasznált irodalom: Galope. La cultura del caballo, IV. évf., 16. szám, p.16-18.

Szársegítségek I.

A szársegítségekkel kapcsolatban azt vettem észre, hogy sok lovas véletlenszerűen vagy megérzéseire hallgatva használja őket, de ritkán látja át teljesen világosan, mikor, melyik feladatnál, melyiket is érdemes alkalmaznia és miért. Pedig a tudatosság elengedhetetlen feltétele a stabil alapok lehelyezésének, (még akkor is, ha kivételes, veleszületett érzéked van a lovagláshoz) amire aztán bátran lehet majd építkezni. Lássuk hát ezeket az alapokat!

 

    Az oldalra mutató és a támasztó szársegítség

Vegyük példaként a jobbra fordulást, amihez két segítség áll rendelkezésedre: az oldalra mutató szársegítség és a támasztó szársegítség.

Hogyan csináld?

Az oldalra mutató vagy nyitott szársegítségnél (ld. ábra lent) a karod előre és oldalra nyúlik anélkül, hogy húzná a szárat; a kezed picit magasabban van, mint a ló szája és a körmeid felfelé néznek, lehetővé téve ezzel, hogy a könyököd szorosan a tested mellett maradhasson. Ne te húzd a szárat hátrafelé, engedd, hogy az a ló támaszkodásából adódóan legyen feszes. Ez azonban csak akkor teljesülhet, ha megfelelő lendületet adsz és tartasz fenn a csizmasegítséggel. Az oldalra mutató szársegítség küldetése nem az, hogy meghajlítsa a ló nyakát oldalirányba (jelen esetben jobbra), hanem hogy ebbe az irányba vonzza a ló vállait. A bal szár eközben feszes marad, csak néhány mm-t engedj rajta, hogy a ló nyaka enyhén meghajolhasson jobbra. Semmi esetre sem szabad felemelned a bal kezed, annak eredeti pozíciójában kell maradnia, hogy a bal szár (megtartó szársegítséget adva) „korlátként” szolgáljon a baloldalon, hiszen ellenkező esetben a ló kisodródhat jobbra, „kibújva” a bal szár alatt.

Mikor használd?

Főleg fiatal lovak kiképzésénél, mert számukra sokkal egyértelműbb ez a fajta szársegítség a jobbra vagy balra fordulásnál, ill. combra való engedés vagy az oldaljárások tanításakor is hasznos lehet.

Hogyan alkalmazd a támasztó szársegítséget?

A támasztó vagy a vállat eltoló szársegítséget (bal oldali) is kissé felemelt kézzel (csak annyira, hogy keresztezni tudd a jobb kéz felett), a körmeidet felfelé fordítva (megőrizve ez által a könyök helyzetét a test mellett) add (ld. ábra lent). Közben támaszd a szárat a ló nyakához és finom, ütemesen ismételt ráhatásokkal hívd fel és tartsd éberen a figyelmét. A szár segítségadás közben nem húz hátrafelé, hanem oldalra tol, és előre késztet, így nem kell túlságosan feszesnek lennie. Minél alacsonyabban támaszkodik a szár a nyakra, annál jobb, hiszen a célja nem az, hogy arrébb tolja a nyakat, hanem, hogy a vállat mozdítsa el. Így minél alacsonyabban hat, annál eredményesebb lesz a segítség.

Emellett a ló nyakának enyhén meg kell hajolnia balra, mert ebben az esetben a ló nem arra néz, amerre megy, mint az oldalra mutató szársegítségnél, hanem ellentétes irányba.

Ennek ismeretében könnyű megérteni, miért nem használhatod a támasztó szársegítséget például a ló meghajlításához.

Mikor használd?

Ha a lovad már hibátlanul reagál az oldalra mutató szársegítségre, ugyanazt a feladatot ilyen módon változatosabbá teheted, növelve a ló koncentrációs készségét és engedelmességét mindkét oldali szársegítségre, ill. jó szolgálatot tesz minden olyan oldal irányú mozgást megkívánó feladat előkészítésére, ahol a ló a haladási iránnyal ellentétes irányba néz.

 

Világos, hogy a jobb oldalra mutató szársegítség és a bal támasztó szársegítség összeegyeztethetetlen. Hiszen mindkettő a ló jobbra fordítására szolgál, de egyiknél a fejét jobbra, a másiknál pedig balra fordítja. Épp ezért lehetetlen ezt a két segítséget egyszerre alkalmazni. Fontos, hogy tisztában légy vele mit mikor és miért csinálsz, hiszen ha te magad sem vagy biztos a segítségadásban, a lovat is csak összezavarod a kivitelezésben.

Mindkét fentebb említett szársegítség csak akkor lehet eredményes, ha a ló határozott csizmasegítség hatására lendületesen mozog előre. Az a ló, amelyik lassan, lendületét veszítve halad, biztos, hogy nem fog úgy engedelmeskedni ennek a két szársegítségnek, ahogy az elvárható lenne.

 Felhasznált irodalom:

Chambry, Pierre: La equitación, Técnica. Entrenamiento.Competición. p. 176-178.

Kép: ua.

 

 

Te hogyan ugratod be a lovadat vágtába?

A ló képzettségétől függően, a vágtába való beugratás három különböző formájáról beszélhetünk. Nézzük most az egyszerűség kedvéért mindhárom esetet jobb kézre, természetesen a másik kézre ugyanolyan módon, csak szimmetrikusan kell eljárnod.

 

·        Az alap szintű vagy alapvető beugratási technika

 

Ennél a technikánál a bal oldali segítségek játsszák a főszerepet: a bal csizma ritmikus, hevedertől hátrafelé ható segítsége és a bal közvetlen ellentartó szársegítség. Természetesen nem szabad megfeledkezned a megfelelő testsúlysegítségről (baloldalon terhelt) és a csizma előrehajtó segítségéről, melyeknek együtt kell hoznia a kívánt eredményt. A lovat jobbra állítsd, a far jobbra, a fej balra tendáljon. Ezt a módszert fiatal lovaknál érdemes használni, melyek még kevéssé hajlékonyak.

 

·        A közép szintű vagy másodlagos beugratási technika

Átlós jobb oldali segítségeken keresztül valósíthatod meg: a hevedertől tenyérnyivel hátrébb ható bal csizmasegítség, jobb közvetett ellentartó szár segítsége, anélkül, hogy megfeledkeznél a helyes testsúlysegítségről (mindig baloldalon ható) és a két csizma előrehajtó segítségéről. A lovat erősen jobbra hajlítod, a feje és a fara legyen jobbra állítva, a válla pedig balra. Ez a módszer csak a már idomított, meghajolni képes lovaknál jöhet szóba.

 

·        A magas szintű vagy felsőfokú beugratási technika

 

Itt csak a jobb csizma segítségére van szükséged, amelyet a heveder elé csúsztatsz, így az, az azonos oldali hátsó lábat is ebbe az irányba mozdítja, enyhén meghajlítva a ló egész testét jobbra. A jobb szár finom közbenjárásával a lovat jobbra állítod, természetesen a testsúlysegítséggel (mindig baloldalon ható), és a kétoldali előrehajtó csizmasegítséggel együttműködésben. Ez a módszer csak nagyon hajlékony lovaknak és tapasztalt lovasoknak ajánlott.

 

És most lássuk mindezt képeken is (balról jobbra-alapvető beugratási technika, másodlagos beugratási technika és felsőfokú beugratási technika):

 

Felhasznált irodalom:

Chambry, Pierre: La Equitación. Técnica. Entrenamiento.Competición. p. 227-228.