A félfelvétel
Úgy döntöttem, egy nem eleget
emlegetett témával nyitok. Nem mintha bonyolult vagy kivételesen nehéz dologról
lenne szó, viszont rendkívül fontos és ennek ellenére nem kapja meg a neki járó
figyelmet. A félfelvétel tanítására nagy hangsúlyt kellene fektetni az első
lovaglóleckéktől kezdve, mégis azt tapasztalom, hogy gyakran elsiklanak
felette, pedig ha az oktató nem mutat rá idejében a félfelvétel fontosságára, a
tanulók hamarosan elkezdenek nélküle boldogulni és később már sokkal nehezebb lesz
elérni, hogy reflexszerűen, a megfelelő pillanatban és intenzitással
használják. Ha azonban már az elején megtanulják ennek segítségével rendezni az
ülésüket és egyensúlyi állapotba hozni a lovukat, a félfelvétel,- nagyon
helyesen-, a lovaglásuk természetes részévé válik.
De mi
is az a félfelvétel tulajdonképpen és mire jó?
A Nemzetközi
Lovas Szövetség megfogalmazásában a félfelvétel a derék, a csizma és a kéz
összehangolt és koordinált, de alig észrevehető mozdulatsora, ami a ló
figyelmének felhívására és egyensúlyának visszaállítására szolgál az egyes
feladatok és az átmenetek végrehajtása előtt. A ló súlypontjának a hátsó lábak
irányába való áthelyezése megkönnyíti számára, hogy azokkal jobban maga alá
léphessen és leveszi a terhet az első lábakról, segítve ezzel a ló egyensúlyi
állapotának rendezését.
Másképp megfogalmazva; „a félfelvételhez minden segítséget
(testsúly-, csizma- és szársegítséget) egyidejűleg alkalmazunk. A lovas
nehezebben ül (megterhelő testsúlysegítség), a derekát jobban meghúzza, mindkét
csizmával előrehajt és megakadályozza a kitartó vagy felvevő szársegítséggel a
ló előrerohanását. Vagyis összetolja a lovat hátulról előre. Ezt rögtön
utánaengedés követi. A félfelvételek korrekt, egyensúlyban lévő ülésből
adandóak rövid impulzusként.” [1]
Tisztáztuk a fontosságát,
megfogalmaztuk mire szolgál, most már csak az a kérdés, hogy kell helyesen kivitelezni a gyakorlatban?
Egy lehetséges és érthető
magyarázat szerint „a félfelvételt úgy adjuk, hogy a lovat rövid időre, de
fokozottabb mértékben zárjuk a testsúly-, csizma- és szársegítségek alkotta
keretbe, amelyeket egy utánaengedő szársegítség követ. ( A lovasnak már az
eredmény legcsekélyebb jelére is azonnal engednie kell a kezével! A
félfelvételt nem egyszer alkalmazzuk, hanem a mozgás ritmusában olyan gyakran
ismételjük, amíg el nem éri a célját.”[2]
Kerüld el a tipikus hibákat!
A nehézséget eleinte a három
segítség összehangolása szokta jelenteni és az, hogy a szársegítségeknél ne
kapaszkodj bele a szárba, ne húzd, csak ellentarts, tehát ne a bicepszed, hanem
a hát, a lapocka izmait használva érd el a kívánt hatást. Ez kezdetben majdnem
minden gyakorlatnál javításra szorul, (sok haladónál is!), pedig a helyes
pozíció is csak így őrizhető meg. Mikor mindez már megy, akkor arról se
feledkezz meg, hogy mint minden segítséget, úgy ezeket is a ló mozgásának
ütemével összhangban ismételve célszerű adni, egészen addig, míg eredményre nem
vezetnek, majd rögtön utána kell engedned jutalmazásképpen. Felmerülhet még a kérdés; mikor alkalmazzuk a félfelvételt?
Lényegében szinte állandóan
szükség van az ismétlésére, hiszen használjuk az egyik jármódból a másikba való
és egy jármódon belüli átmeneteknél; bármely új feladatra való felkészítéskor, vagy
ha valami megzavarja a koncentrációját, a ló figyelmének felkeltésére; az
összeszedettség eléréséhez és növeléséhez, a támaszkodás eléréséhez vagy
javításához, a ló helyes egyensúlyának megtartásához, mindennel összefügg,
mindenhez köze van, épp ebben áll a jelentősége.
Erről Mr. Fritz Widmer, a
Nemzetközi Lovas Szövetség egykori titkárának anekdotája is ékesen beszél, mely
szerint egy alkalommal megkérdezte a Bécsi Spanyol Lovasiskola egyik edzőjét,
hány félfelvételt csinál egy 30-40 perces szokásos edzés alatt, mire ő így
felelt: „Be kell vallanom, hogy sosem számoltam, de 300-400 közötti alkalomra
becsülöm.”
Ezek után már csak a gyakorlás
marad, azoknak, akik ráéreztek már az ízére, de főleg azoknak, akik csak most
fognak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése