Az összeszedettség

Az összeszedettségről keresve sem lehetne találni jobb összefoglalót, mint Mercedes González Cort szavait, aki a Bécsi Spanyol Lovasiskola tiszteletbeli tagja, és aki évekig a jerezi Spanyol Királyi Lovasiskola első lovasainak egyike volt. A vele készült interjúból azt hiszem, minden fontos kérdés megválaszolásra talál a témával kapcsolatban. Én most csak az ide vágó részeket idézem a vele készült interjúból.

Az ő megfogalmazásában az összeszedett ló képes kereken mozogni és súlyát a hátsó végtagjaira helyezni, anélkül, hogy közben előre mutató lendületét elveszítené. Minden lovaglással kapcsolatos mű foglalkozik az összeszedettség elérésének kérdésével, hiszen ez a lovaglás művészetének kulcsa. Mégsem kezelhetjük külön fogalomként, hiszen az összeszedettség sokkal inkább egy összetevő, mely minden gyakorlatban jelen van. Bármelyik feladat kivitelezésének javítása ugyanis közvetlen kapcsolatban áll az összeszedettség minőségével.

Az összeszedettség a lovaglás minden ágában szükséges kisebb vagy nagyobb mértékben, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy segítségével a ló engedelmesebben reagál a lovas segítségeire és megkönnyíti a helyes jármódok közötti és jármódon belüli átmeneteket. Az összeszedettség elérése kemény fizikai munkát jelent a ló számára, amire épp ezért előzőleg alaposan fel kell készíteni. Ugyanúgy, ahogy minden lónak a felépítésének és súlyának megfelelően megvan a maga optimális egyensúlyi helyzete, a végzendő gyakorlat függvényében, szintén létezik az ideális összeszedettségi fok minden egyes feladat elvégzéséhez. De ez önmagában nem, csakis a lendület és egyensúly összefüggésében értelmezhető. A lovasban állandóan élnie kell a törekvésnek az összeszedettség elérésére, nem szabad, hogy a tanítása a kiképzés egy bizonyos szakaszára korlátozódjon, hanem annak egészén végig haladó, hosszú folyamatként kell rá tekinteni.

A maximális összeszedettség, amire egy ló képes, a piaffe és a passage végrehajtásában realizálódik.

Az összeszedettség felé vezető úton a fejlődés nem a végrehajtott mozdulatokban mérendő, hanem az alapján, hogy azokat milyen minőségben és formában képes kivitelezni ló és lovas.

A nyak és a fej pozíciója közvetlen kapcsolatban áll a hátsó lábak súlypont alá lépésének és toló munkájának mértékével. Ezért egyértelműen semmit nem ér a szépen ívelt nyak, ha a hátsó lábaknak eszük ágában sincs dolgozni. De ugyanolyan helytelen, amikor a ló a hátsó lábaival túlzott mértékben maga alá lép, túlterhelve ez által a csüdjeit és elvesztve lendületét. Az elméleti útmutatások azt szajkózzák, hogy az összeszedett ló testének legmagasabb pontja a tarkója legyen. Természetesen mire a kiképzés véget ér, ennek így is kell lennie, de a tanítás folyamán sokkal fontosabb a ló hátának mozgására, a nyugodt, biztos szárkezelésre figyelni, és fel kell tudni ismerni azt a testtartást, egyensúlyt és lendületet, melyben a ló legnagyobb hajlandóságot mutat az összeszedettségre. A fej függőleges pozícióját se kell szentírásnak venni, mert az összeszedettség megkönnyítése miatt néha engedni kell, hogy a ló feje az egyenes vonaltól kissé előbbre vagy hátrébb kerüljön. Ha a ló hátulja már eléggé megerősödött, a mozdulatai kellően rugalmasak és pozitív érzékenységgel reagál a segítségekre, a félfelvétel az egyik legjobb eszköz arra, hogy egyensúlyi helyzetbe hozzuk és összeszedjük a lovat bármilyen körülmények között. Finom figyelem felhívás a szárral, a derék meghúzása és ló és lovas már vissza is nyeri egyensúlyát és lendületét, miközben a ló összeszedettsége fokozódik anélkül, hogy egy pillanatra is megtörne a mozgás folyamatossága.

Az összeszedettség állapotában a ló eleje felemelkedik (teher mentesül), a csípője pedig leereszkedik, kisebbre zárva a hátsó lábak ízületeinek szögét.  A mar jobban kiemelkedik a hátból és deréktájon a hátgerinc kidomborodik, hogy a far lejjebb süllyedhessen. Az összeszedett lónak meg kell őriznie általános harmóniáját. Az összeszedett ló azt a benyomást kelti a szemlélőben, mintha könnyedén hajtaná végre a mozdulatokat, miközben a lendületének görbéje felfelé ível.

A munkaügetés minősége sokat elárul az adott lóra jellemző összeszedettség mértékéről. A lónak azon képessége, mellyel az összeszedett rövid ügetésből képes lendületes munkaügetésbe váltani, az összeszedettség minőségének egyik fokmérője. Ha a ló helytelenül lett összeszedve, nehezére esik lendületes és kiegyensúlyozott munkaügetésbe váltani, anélkül, hogy annak ritmusából vagy szabályosságából veszítene, illetve merevvé válna, míg korrekt összeszedett állapotból egyenletes lépésekkel, laza háttal, finoman támaszkodva és egyensúlyát megtartva képes a váltásra.

Még a nyújtott jármódokban is ajánlatos, hogy a ló megtartsa az összeszedettségre való törekvését, noha meg kell nyúlnia és tágítania a lépéseit, az eredmény mindenképp jobb lesz, ha az összeszedettség összetevői megmaradnak: a ló súlypontjához lépő hátsó lábak, egyensúly és átengedőség. A jól idomított lónak képesnek kell lennie bármilyen mozdulatból visszatérni az összeszedettség állapotába, akár sebes vágtából is. Az egyes jármódok sokkal kifejezőbbek és energikusabbak, ha összeszedett állapotból indulnak ki. Az összeszedettség a lovat mozgékonyabbá, aktívabbá, könnyedebbé és a segítségekkel szemben engedelmesebbé teszi.

 

Felhasznált irodalom: Galope. La cultura del caballo, IV. évf., 16. szám, p.16-18.