Hová tűnt a gyerek lovaglási kedve?

A hétvégén újabb aggódó szülő fordult hozzám ezzel a kérdéssel. A lánya 4 hónapja jár hozzánk hetente kétszer lovagolni. Eleinte az egyik leglelkesebb tanuló volt, ügyesen fejlődött a lovaglásban, de pár hete mintha kedvetlenebb lenne, mintha csak le akarná tudni az egészet, majd rohanna is haza. Én is észrevettem a változást, de az apukájával ellentétben nem estem kétségbe, mert tudom, hogy nem ő az első ilyen eset és nem is az utolsó. A „kedvetlenekre” általában több figyelmet fordítok az órákon, s ha nem szembetűnő oka van a csökkent munkakedvnek (pl. tartós sikerélmény hiánya, csoporton belüli viszály, unalom, esés utáni bizalmatlanság, félelem, kevés önbizalom, stb.) akkor módszeresen próbálok végére járni a dolognak, majd közösen orvosoljuk a problémát. Így hol hosszabb, hol rövidebb idő alatt, de általában sikerül újra lelkessé varázsolni a vonakodókat. J Ugyanakkor tökéletesen megértem a szülők elkeseredettségét. Amikor már hónapok óta fültől fülig érő mosollyal jár a gyerek lovagolni, végre meg vannak győződve róla, hogy megtalálták az ideális sportot a számára, már megvették az éves bérletet, a csizmát, a lovaglónadrágot, a kobakot, ráadásul a poronty eddig vigasztalhatatlan volt, ha akár egyetlen órát is elszalasztott, most meg, már a reggelinél nyafog, hogy ő ma ugyan nem akar lovagolni.

 Mit csinál ilyenkor a tanácstalan szülő? Jó esetben, kis rábeszéléssel bepakolja a gyermeket a kocsiba és minden esetre elviszi a lovardába, hátha ott, a többieket látva, mégiscsak kedvet kap. Ha csupán pillanatnyi megingásról van szó, ezzel valóban meg is oldódik a helyzet. Viszont, ha az ellenkezés tartósnak bizonyul, nem árt utánajárni, mi állhat a háttérben. Néha az ok nyilvánvaló, lehet egy rossz élmény (esés, harapás, rúgás, ijedség, stb.) vagy konfliktus a többi gyerekkel, netalán az oktatóval. Ezeket megbeszélve, ha kell lassítva a tempón, általában gyorsan visszatér a bizalom és a lovaglási kedv. Előfordulhat azonban, hogy egész egyszerűen más dolgok (is) kezdik foglalkoztatni a gyermeket (tipikusan pubertáskorban J), ráun a társaságra vagy nem talál elég kihívást a foglalkozásokon vagy épp ellenkezőleg, túl sokat várnak tőle rövid idő alatt és inkább igyekszik szabadulni a nyomás alól. Bármelyik esetről is legyen szó, neked, kedves szülő, két dologgal biztosan fel kell vértezned magad: türelemmel és kompromisszumkészséggel.

Mit ne tegyél, ha a gyerek hirtelen nem akar lovagolni?

• Ne fenyegesd vagy büntesd meg
• Ne erőszakoskodj
• Ne győzködd órákig tartó érveléssel (minél kisebb a gyermeked, annál hiábavalóbb a próbálkozás)
• Ne rángasd el akarata ellenére a lovardába
• Ne zsarold érzelmileg (főleg kicsiknél veszélyes, mert működik!)

Na jó, de akkor mi a teendő, ha már a plafonon vagy, amiért nem érti, hogy te a spórolt pénzetek felét a felszerelésére költötted és a szombati focit is lemondtad miatta?

Először is végy egy nagy levegőt és higgadj le, majd köss kompromisszumot. Ajánld fel neki, hogy egy-két alkalommal szervezhettek valami más közös programot lovaglás helyett, amit ő szeretne, ha hajlandó őszintén elmondani, mi változott, milyen érzései, gondolatai vannak a lovaglással kapcsolatban. Ha ügyes vagy, hamar fényt derítesz a rejtélyre, és amint kiderül, miért nem érez kedvet, hogy nyeregbe üljön, könnyen megtalálod a megoldást akár egyedül is vagy a lovas oktató segítségével.

Ha nem akarsz tehát még nagyobb ellenállásba ütközni:

• Légy megértő és együttműködő
• Beszélgess el vele őszintén
• Áss le a probléma gyökeréig
• Átmenetileg szüneteltesd a lovaglást, ha szükséges (max. 1-2 hétig), de próbáld az órák ideje más feladatokkal ló közelben tartani
• Dicsérd meg azokat a tulajdonságait, melyeket a lovaglás kapcsán fedeztél fel benne
• Kérj tanácsot a lovas oktatótól is a kérdésben

Meglátod, hogy a kezdeti ellenállás a részéről és a reménytelenség érzése részedről milyen gyorsan elillan majd. A kisebb megingások, elkedvetlenedések nem örökre szólnak és maguktól is megoldódnak, ha türelmes vagy. A legtöbb, amit tehetsz, hogy higgadtan fogadod a nehezebb időszakokat is és támogatod, bíztatod a gyermeked, beszélsz az oktatójával a kétségeidről és vársz. A jutalmad pedig egy sivító és/vagy duzzogó gyerkőc lesz, amennyiben első körben nemet mondasz a nyári lovas táborra. ;)