A futószárazás művészete

 

 Nekem azelőtt senki sem beszélt a jól végrehajtott futószárazás fontosságáról a kiképzésben, sem arról, hogyan is kellene azt helyesen csinálni. Épp ezért eleinte a világ legegyszerűbb dolgának tűnt (pedig nem az), amíg egy kiváló szakember mellett csikók belovaglásába nem kezdtem. Csak ekkor fedeztem fel, hogy a helyesen végrehajtott futószárazás mi mindenre alkalmas és mennyire fontos része a ló kiképzésének.

Mire jó a futószárazás tulajdonképpen?

Kismillió kiegészítő eszköz (kikötőszár, dupla futószár, chambon stb.) áll rendelkezésre ma már, ha futószárazásról van szó. Egyesek a "kötőfék vagy kapicán és semmi más" formátumra esküsznek, mások pedig a számos segédeszköz egyikének vagy mindegyikének a hívei. Sokszor heves viták kiváltója is ez a téma, persze lehet érveket felsorolni pro és kontra, de ez általánosítást szül, ami pedig helytelen. A futószárazás bármilyen típusú lónál, bármilyen életkorban, bármilyen képzettségi szinten hasznos lehet, feltéve, ha adott ló szükségleteinek megfelelően, fizikai és szellemi felkészültségét figyelembe véve és a kitűzött célt szem előtt tartva alkalmazzák, segédeszközökkel vagy a nélkül.

A futószárazást mindkét kézen kell végezned, a jármódok változtatásával, helyes átmenetekkel, melyeket lovadnak felszólításra végre kell hajtania. Megtaníthatod ilyen módon a nyugodt, egyhelyben állást is, ami –noha sokan elbagatellizálják - szintén fontos momentuma a tanulási folyamatnak. A futószárazás csikóknál elengedhetetlen része a kiképzésnek, hiszen ez által tanulnak meg többek közt bízni a lovasban, előre menni, kedvvel dolgozni, tisztelni a lovas személyes terét, a hangsegítségekre, a lovas testbeszédére reagálni, bízni a futószárazó kézben, elkezdeni támaszkodni, ütemes, tiszta mozgást elsajátítani mindegyik jármódban, még mielőtt bárki felülne rájuk.

De nem csak a lónak hasznos, hanem a lovaglás tökéletesítésére is alkalmas tevékenység, hiszen általában ugyan azokat a hibákat követjük el a futószárazás során, mint lovaglás közben. Tehát, ha megfigyeled a futószáron dolgozó lovad, aztán magadat (testbeszéded, ostorkezelésed, hang és egyéb segítségek ritmikáját, összehangoltságát), sokat tudsz javítani a saját lovaglási technikádon is, ha a futószáras munkád hiányosságait észreveszed és kijavítod.

Hogy kell jól futószárazni?

Ugyanúgy, ahogy jól lovagolni (noha elsőre nem úgy tűnik, a kettő kevéssé tér el egymástól). Összehangolni, a ló ritmusához alkalmazkodva adni a segítségeket, minden idegszálunkkal a lóra összpontosítani, nem csak látni, hanem érezni is a mozgását és a helyes pillanatban és mértékben kihasználni a hang, testbeszéd, ostor és futószár adta lehetőségeket. Ezen kívül a futószárazásnak változatosnak is kell lennie, nem szabad, hogy untassa a lovat (sem téged). Monoton körözés helyett, mint ahogy a lovaglásnál is, élénken kell tartanod a ló figyelmét, a hangoddal, a változatos feladatokkal (körök szűkítése, bővítése, a jármódok közti és az egyes jármódokon belüli váltások, járóiskola, cavaletti, kisebb akadályok ugratása, stb.). Ne hagyd sohasem, főleg csikóknál, hogy legyen ideje elunni magát, inkább minden nap rövid (10-15-20 perces, aztán ahogy haladsz a kiképzésben, egyre hosszabb) foglalkozásokkal próbálkozz, mint hogy teljesen kifáraszd a lovad mind testileg, mind szellemileg és másnap már kedve se legyen belépni a futószáras körbe. Nagyon fontos szabály, a lóval végzett munkában, hogy mindig akkor hagyd abba, amikor ő még folytatná. Így eléred, hogy szívesen dolgozzon veled és érdeklődve, figyelmesen fogadja a feladatokat.

Milyen a helyes futószárazási technika?

Ezt előttem már nagyon sokan és kiválóan leírták, így én csak a legfontosabb alapelveket foglalom össze.

A futószáras kör közepén állva, a futószárat a ló fejéhez közelebb eső kézben, karikába szedve tartsd, folyamatos és könnyű kapcsolatot tartva fenn a ló szájával, megteremtve neki a lehetőséget a könnyed támaszkodásra (akárcsak lovaglásnál a szárral). Ez a kéz a külső váll előtt, a ló szájának magasságában maradva kövesse az állat mozgását. Az ostort a másik (ló farához közelebb eső) kézben tartva, vele a hátsó csánk felé mutatva, a ló mozgásának ütemével összhangban, finom ösztönző mozdulatokkal (vagy csak az ostor jelenlétével) bíztasd az előre menetelre (mint lovaglásnál a csizmával). Ahhoz, hogy a ló kívánságod szerint dolgozzon, elengedhetetlen, hogy a tested hozzá viszonyított helyzete tökéletes legyen és hogy testbeszéded mindig határozott, egyértelmű utasítást közvetítsen. Erre azonban nincs kész recept, a kéz, a törzs, a lábak, az egész test állandó mozgásban kell, hogy legyen, a ló reakcióitól függően. A gyakorlás során érzel majd rá a testbeszéd intenzitásának mértékére és a pozíció helyes megválasztására adott pillanatban. Van viszont néhány általános, logika diktálta jó tanács, amely segít, hogy jól csináld. Például fiatal lovak esetében a bizalom kiépítése és az előremenési kedv kialakítása érdekében a testbeszédednek is rugalmasabbnak kell lennie, azt kell sugallnia számára, hogy bátran mehet előre. Épp ezért mindig kicsit hátrébb (a ló farának vonalába vagy a ló mögé) érdemes helyezkedned, azt éreztetve, hogy szabad az út előtte. Rohanós, túlságosan igyekvő ló esetében épp ellenkezőleg kell eljárnod, inkább a váll irányába mozdulva (annak vonalába vagy előrébb), elvágni kissé az útját, ezáltal lassítva a tempót. Ha a fiatal ló megpróbálja levágni a köröket, és feléd közelít, ahelyett, hogy ösztönösen hátra lépnél, tégy egy határozott lépést felé, lehetőleg az ezzel egy időben történő felszólítással, visszaterelve ez által az eredeti körre. Aranyszabály, hogy kerüld a közelharcot, erőszakot a lovaddal szemben, mert abból, erősebb lévén, csakis ő kerülhet ki győztesen. A te fölényed a higgadtságodban, következetességedben, finomságodban, határozott fellépésedben legyen és akkor a futószáras munka mindkettőtök épülését szolgálja majd.

Hol futószárazzunk?

A futószárazás helyének megválasztása nagyon fontos, főleg a kiképzés kezdetén. Mivel a fiatal ló eleinte hajlamos kitöréssel próbálkozni, vagy hirtelen a másik kézre átfordulni, a legjobb megoldás körkarámban, vagy korláttal/sövénnyel körbevett futószáras körben kezdeni a munkát. Tapasztaltabb lovak esetében is ez a legelőnyösebb, de náluk a lovarda vagy a karám egyik sarka is megteszi. Ennek hiányában, a megfelelően felcsatolt (a ló szájával egy magasságban rögzített), ideális hosszúságra (természetes fejtartás esetén inkább kicsit feszes, mint túl laza) állított kikötőszár sokat segíthet.

A kör nagysága is fontos szempont, hiszen a ló kényelmét az szolgálja, hogyha folyamatos, lendületes mozgást engedünk meg neki. Ehhez fiatal lovak esetén 20m, később ideálisan 17m, de legalább 15m átmérőjű körre van szükség.

 

A türelem, a határozott fellépés, az egyértelmű parancsok és segítségek és a következetesség a futószáras munkában hatványozott szerephez jutnak. Általánosságban a földről végzett idomítás amilyen egyszerűnek tűnik, annyira nehéz és valahogy nem divat. Pedig egy sokoldalú, jó lovas éppúgy képes kontrollálni a lovát a földről, ahogy a nyeregből. Sőt én ezt a kettőt egyáltalán nem különíteném el, hiszen ha a csikót a földről megfelelően idomítod, nyergébe szállva, már az első alkalomtól kezdve engedelmes, könnyen kezelhető, együttműködő társad lesz.