Az egyes jármódokon belüli átmenetek

A kiképzés folyamán végig ügyelned kell arra, hogy lovad készségesen és lendületesen menjen előre, különös tekintettel az első hónapokra, amikor még a tanulás fázisában van. Ekkor még nagy szüksége van az azonnali visszajelzésre, amely nyomán létrejön a megfelelő lendület, kizárva így bármiféle lázadozás lehetőségét. Ha a lovad egy gyakorlat végrehajtása közben lendületét veszti, ne akard folytatni vagy kijavítani azt, hanem azonnal hajtsd előre energikusan mindkét csizmáddal, amíg újra magabiztosan előre nem megy. A lendület ugyanis alapvető feltétele az átmenetek (és egyáltalán bármelyik feladat) hibátlan végrehajtásának és fordítva; az egyes jármódokon belüli átmenetek jó lehetőséget kínálnak a lendület fejlesztésére, feltéve, ha mindig törekszel a ló érzékenységének csiszolására, és kerülöd a sarkantyús támadásokat ellene. J

A különböző jármódokon belüli nyújtás az egyik legjobb eszköz a ló lendületének és érzékenységének fejlesztésére, a rövidítésnek pedig hihetetlenül hasznosnak bizonyulnak, ha azt akarod elérni, hogy lovad a hátsó lábainak terhelésével, tökéletesen egyenesen, maga alá lépve dolgozzon. A rövidítésnél használt szársegítséggel, az első lábakra fejtesz ki közvetlen hatást. Így mikor ezek már javában rövidítik a lépést, egyben csökkentve a sebességet is, a hátsó lábakhoz még el sem jutott a parancs, így azok oldal irányba kénytelenek kitörni, mivel az első lábak az „útjukban vannak”.  Kivéve, ha helyesen jársz el és kétoldali csizmasegítséggel az első lábak mögött tartod őket, mert így a lónak nem marad más választása, mint a hátsókkal mélyen maga alá lépni.

Egy készséggel előre menő ló esetében épp ezért mindig lassabban lehet elérni a finom és gyors átmeneteket, míg a nyújtásokat rövidebb idő alatt fejlesztheted tökélyre.

A nyújtásnál a csizmádban kell hordoznod a szükséges energiát, de azt lovad temperamentumától és érzékenységétől függően szabad csak adagolnod, miközben a szár nem akadályozhatja a ló előre kívánkozó mozgását, ellenkezőleg, támogatnia kell azt a könyököd, a csuklód és az ujjaid rugalmassága által (utóbbiak kissé megnyílnak, alig észrevehetően engedve némileg a száron).

A nyújtásba történő átmenet helyes végrehajtásához legyen szó bármelyik jármódról, a lónak enyhén előre kell nyújtania a nyakát, növelve a fej-nyak által bezárt szöget. A testsúlysegítség is nagyon fontos; ülésed előbbre tolódik és a mellkasod is enyhén előre dől.

Rövidítéskor az ujjaid záródnak, a kezeid kissé felemelkednek a ritmikusan ismételt megtartó szársegítség finom alkalmazásához. (Soha nem szabad folyamatosan ellen tartanod vagy húznod a szárat.) A mellkasod kiegyenesedik, az ülésed mélyebb lesz, és a csizmák finoman zárnak, elősegítve a lábak helyes helyzetének megtartását.

1.     Nyújtott lépés

A nyújtott lépést a nyugodt, egyenletes lépések hosszának növelésével, és nem azok felgyorsításával tudod elérni, hiszen ha a lépések felgyorsulnak, automatikusan meg is rövidülnek, így ezzel pont ellentétes hatást érsz el. Ha sikerült a lépéshossz növelése, már csak fülelned kell és odafigyelned a patadobbanások tiszta ütemének megőrzésére.

Lépésben, a két csizmáddal felváltva kell dolgoznod, a jobbal, amikor a jobb hátsó láb, a ballal, pedig amikor a bal hátsó láb van a levegőben. Közben segítened kell a ló nyakának ütemes mozgását a könyök, csukló és ujjak összehangolt munkájával, és a derekaddal ösztönözve szorgalmaznod kell lovad gerincének elasztikus mozgását.

2.     Összeszedett lépés

Az összeszedett lépés eléréséhez a lónak felfelé kell törekednie, megrövidítve a lépéseit. Ennek érdekében felváltva használod a két csizmád: a jobbot a ló jobb hátsó lábának földet érésekor, a balt pedig a ló bal hátsó lábának földet érésekor. A szárral igyekszel finoman korlátozni a ló nyakának mozgását és folyamatosan vertikális hajlításokat kérni tőle (ellazult állkapcsa ilyenkor hátrafelé enged). Mindeközben pedig meg kell próbálnod megőrizni a hátsó lábak aktív tolóerejét.

3.     Nyújtott ügetés

A mellkasnak a nyújtott ügetésnél fontos szerep jut, mert ahelyett, hogy „passzívan”együtt mozdulna a lóval, ennek kell előidéznie a sebesség növelését. Emellett az ülepeddel erősen előre kell lovagolnod a lovat, mintha össze akarnád préselni a nyereg és a talaj között és azon kell lenned, hogy „zárt” ülésed ösztönzése elől ne találjon más kiutat, mint előre „kilőni”. Valahogy úgy, mint egy a két ujjad közé préselt, majd onnan hirtelen kiugró cseresznyemag. Kezeid alacsonyan tartsd, és kissé előbbre a megszokottnál, a szár enyhén engedjen, és legyen nagyon aktív a csizmasegítség.

4.     Összeszedett ügetés

Összeszedett ügetésben a hátsó lábak tolóerejének hatására a ló teste előre és felfelé mozdul. Ennél a gyakorlatnál nem a lépések hosszát kell csökkenteni, hanem a felfelé törekvést kell növelni, a horizontális megnyúlás ellenében. Tanügetésben hajtandó végre, ami intenzívebb csizmasegítséget és stabilabb szársegítséget tesz lehetővé (a stabilitás nem zárja ki a finomságot). Törekedned kell a kimért, ütemes ügetésre, ahol a földön lévő átlós lábpár támaszkodása, és a levegőben lévő diagonális lábpár „lebegése” egyaránt tovább megmarad. Épp ezért, amikor a jobb diagonális lábpár a földön van: a jobb szár aktív, amely így a földön lévő jobb első lábon rögzíti az első lábak súlyát és aktív jobb csizma, mely a hátsó lábak súlyát a bal hátsó lábra terheli, amely ekkor szintén a földön van.

Ugyanez a jobb oldali csizma segít abban is, hogy a ló maga alá lépjen a jobb hátsó lábával, elősegítve ezáltal, hogy ez a láb tovább a levegőben maradjon. Ezzel egy időben kissé nyitnod kell az ujjaidat, hogy a bal első láb mozgása akadálytalan legyen és végül érdemes visszavenned kissé a bal csizmasegítségből, nehogy a bal hátsó lábat a ló középpontja alá késztesse, vagy a jobb első láb támaszkodását megszűntesse.

És mindezt egy pillanat alatt kell véghezvinni, mialatt a jobb oldali átlós lábpár a földön van!

Másként (egyszerűbben J) szólva, a szár és a csizma a földön lévő diagonális lábpár oldalán aktív, míg a levegőben lévő átlós lábpár oldalán a szár enged és a csizma is kevésbé aktív. Ami meglehetősen nehéz feladat, mert minden fél lépésnél, tehát kb. minden öt tized másodpercben, meg kell cserélni a segítségeket.

A feladat nehézsége tehát a precíz segítségadásban rejlik, és hogy pontosan számolni kell az átlós patadobbanásokat, nehogy ütemen kívül avatkozz be. Az összeszedett ügetést egyre könnyebb lesz kivitelezned, ahogy az utasításaid precízebbé és pontosabbá válnak, mert ez által a ló engedelmesen megtartja majd a ritmust, sőt élvezettel fogja végrehajtani a gyakorlatot.

Felhasznált irodalom:

Chambry, Pierre: La Equitación, Técnica. Entrenamiento. Competición. p. 217-221.