Rossz szokások az istállóban és orvoslásuk II.

 

 

A lótakarók és fáslik harapdálása

 

Noha a rossz szokások közé soroljuk, inkább rosszalkodásnak minősül, hiszen ez nem beidegződött viselkedés, ugyanakkor egyike a legbosszantóbbaknak az okozott anyagi kárnak köszönhetően. A csikók esnek legkönnyebben e szenvedély áldozatává. Általában addig húzzák-vonják a lótakarót, amíg az elmozdul a helyéről, lógni kezd, felületet biztosítva a harapdálásra és taposásra, egészen addig, míg egy teljesen használhatatlan, lótakaróra alig hasonlító rongydarabbá nem alakítják. A különösen érzékeny bőrű lovak, vagy amelyek könnyen izzadni kezdenek a takaró alatt, mindent elkövetnek majd, hogy eltávolítsák, főként, ha még a fekvésben is zavarja őket.

Régi módszer, hogy karbolsavval kenik be a lótakaró széleit, de ha ehhez folyamodsz, teljesen biztosnak kell lenned abban, hogy a lovad nem allergiás rá. Hátránya, hogy szinte lehetetlen kimosni a fáslikból, épp ezért érdemes ragtapaszt tenned a fáslik felső széleire és azt bekenni karbolsavval.[*] De van más lehetőség is:

Ún. előkét is lehet alkalmazni vagy fapálcás nyakmerevítőt feltenni a lóra. Ez utóbbi, ahogy a nevében is benne van, 2-3 cm átmérőjű fapálcákból áll, melyeknek elég hosszúnak kell lenniük, hogy végigérjék a ló nyakát, a torokrésztől a lapocka kezdetéig. Ezeket fűzik rá a két végüknél fogva egy-egy vékony kötélre, majd, mint egy nyakláncot futtatják körbe a ló nyakán és felül, a sörénynél rugalmas szíjakkal fogják össze. Az előke többnyire műanyagból készül, és a kötőfékhez rögzítve lényegében szájkosárként funkcionál, azzal a különbséggel, hogy felül nyitott, alul pedig teljesen zárt. Az eszköz használói azt vallják, hogy a ló minden nehézség nélkül tud vele enni és inni. Én ezt ellenben elég körülményesnek gondolnám, de ez abszolút szubjektív vélemény. J Ha már a véleményeknél tartunk, mindkettőt elég drasztikus módszernek tartom, bár tény és való, hogy a kívánt célt hatékonyan szolgálják, hiszen a fapálcás nyaklánc esetében a ló még elfordítani sem tudja a nyakát, nemhogy a lótakarót elérni. Jónak tartom viszont abban az esetben, ha a ló állatorvosi kezelés alatt áll vagy valamilyen sérülése van, amihez nem jó, ha hozzáfér.

A legjobb lehetőség azonban, ha elgondolkodsz azon, miért is érez késztetést a lovad a lótakaró vagy fáslik tönkretételére. A válasz nagyon egyszerű; az esetek többségében azért, mert unatkozik és/vagy nem tud mit kezdeni a túl sok a levezetetlen energiával. Mindkettőre jó megoldás a rendszeres karámozás és/vagy munka. Ha vérmérsékletének megfelelő mennyiségű és minőségű mozgási lehetőséget biztosítasz számára, valószínű, hogy magától elhagyja ezt a szokását. Néha előfordul, hogy a kiváltó ok nem az unalom, hanem emésztési problémák állnak a háttérben, így ha a mozgatással nem jutsz egyről a kettőre, erre gyanakodj és fordulj állatorvoshoz!

Harapás és rúgás

Tipikusan ez az a probléma, amit a nem megfelelő nevelés vált ki, tehát egyértelműen az felelős érte, aki a csikóval/lóval foglalkozott. Általában két okból válhat egy ló harapóssá vagy rúgóssá. A gyakoribb, hogy nem tanulja meg idejében tisztelni a gazdáját, a hierarchiában feljebbvalónak elfogadni, mert az mindig kézből etette, megengedte neki a csipkelődést, azt, hogy belépjen a személyes terébe, esetleg belement a csikó olyan játékaiba, amit rendszerint a fajtársaival játszik, és az emberre nézve veszélyes is lehet. Más szóval hagyta a csikót/lovat a fejére nőni és mivel később is elmaradt a határozott fellépés vele szemben, megtanulta, hogy ilyen módon könnyen kibújhat bármilyen emberi befolyás alól, ami nem kedvére való. (pl. pucolás, kantározás, felszállás a nyeregbe, stb..)

A másik ok ezzel ellentétes, hiszen önvédelmi reakcióról van szó, amit a félelem táplál. Ha egy csikót valamilyen emberektől elszenvedett trauma ér, a végtelenségig bizalmatlanná válhat, extrém esetben bármit megtesz, hogy az ember közeléből szabaduljon, akár saját testi épségét is kockára téve, még akkor is, ha más környezetbe kerül és/vagy a rossz bánásmód nem ismétlődik meg. Ezeknek a lovaknak speciális segítségre van szükségük, de általában nem reménytelen esetek. Az is előfordulhat, hogy nem egyszeri trauma, hanem folyamatos durva bánásmód teszi őket rúgóssá, harapóssá. Minél fiatalabb a ló és minél rövidebb ideig állnak fenn a kiváltó okok, annál könnyebb felvenni a harcot az ilyen viselkedés ellen. Míg az elkényeztetett lóval szemben határozottan kell fellépni, egyes esetekben akár enyhe fizikai fenyítéshez is folyamodva (mindig a megfelelő pillanatban és mértékben, de kezdetben még a magabiztos testbeszéd és a hangos szó is elég szokott lenni), addig a megfélemlített állatoknál épp a szeretetteljes (de sohasem határozatlan) bánásmód, türelmes hozzáállás vezet eredményre.

Van egy harmadik eset is, amikor a ló, amelynek nem szokása és talán azelőtt sosem rúgott vagy harapott, valamilyen váratlan esemény, ijedtség, stressz vagy félreértett gesztus miatt mégis megteszi. Ez persze messziről sem a fentebb említett rossz szokás kategória, de hiba lenne e téma tárgyalásakor nem felhívni a figyelmet arra, hogy ez bármikor megtörténhet, tehát nem árt az óvatosság.

Ahogy többször hangsúlyoztam már a rossz szokások kapcsán, mindig a megelőzés az ideális megoldás. Sokkal könnyebb a kezdetektől jól nevelni a lovat, mint később kétségbeesetten megpróbálni helyrehozni a hibát. Éppen ezért, borzasztóan fontos, hogy ha tapasztalatlan lovas vagy ne csikót vásárolj és megfelelő tudás híján próbálj lovat nevelni magadnak, hanem engedd, hogy egy idősebb ló terelgessen a tanulás rögös útján!J

A falak vagy ajtók rugdosása

Ha egy ló az első vagy hátsó lábaival ütlegeli, rugdossa a boksz falát vagy ajtaját, fennáll a veszélye, hogy leesik a patkója, esetleg kárt tesz magában vagy az istálló berendezésében. A fő kiváltó oknak itt is az unalmat, stresszt, nem megfelelő tartási körülményeket jelöli meg a szakirodalom, így ezek kiküszöbölése az elsődleges cél, ha javulást akarsz elérni. Addig is, míg jobb belátásra nem tér, mind a ló, mind a falak/ajtók védelmében hasznos lehet egy gumiszőnyeget felszerelni a problémás területre. Tartós megoldás is lehet ez, ha lovad csak etetés idején kezdi ütlegelni a bokszajtót, mert az evés előtti türelmetlenséget más módon orvosolni nagyon nehéz.  A sokak által tehetetlenségükben alkalmazott fenyegetés vagy a ló orrára, fejére mért ütés nem csak hogy eredménytelen, de veszélyes is lehet, hiszen az állat ijedtségében beverheti a fejét a bokszajtóba vagy az etetőbe. Megkötve a lovat, ki is nyithatod a bokszajtót, így a legrosszabb, amit tenni tud, hogy kapar, vagy a földön dobol a patájával, de komoly kárt nem tesz magában.

 Mindent egybevetve azt a következtetést vontam le a rossz szokások kapcsán, hogy ha elég időt és figyelmet szentelsz a lovadnak, megtanulod hogy viszonyulj hozzá, kielégíted a szociális-és mozgásigényét, úgy karámban szabadon, mint a munka során, odafigyelsz a helyes takarmányozásra és betartod az alapvető higiéniai feltételeket, a lovad nagy valószínűséggel mentes lesz minden rossz szokástól és a betegségek nagy része is biztosan elkerüli.

---

[*] Mindenképpen fontosnak tartom megjegyezni, hogy az említett rossz szokások sora nem teljes és a javasolt megoldások is csak iránymutatásul szolgálnak. Tekintve, hogy minden ló más egyéniséggel, vérmérséklettel és igényekkel rendelkezik, melyektől igencsak függ a rossz szokások kialakulásának esélye és kezelésének sikeressége, hiba lenne általánosítani. A fent leírt orvoslási módok alapja többnyire a helyi tapasztalat, ahány vidék, annyi különböző praktika van gyakorlatban a nem kívánatos viselkedési formák megszűntetésére.

 

A kép a www.equipassio.com-ról származik

Irodalomjegyzék:

Stafford Christine; Oliver, Robert: El cuidado y manejo del caballo